Édesapám

1927-ben született, ránézésre is fiatalember benyomását kelti, aki a fájdalmat belső pszichéje hatására nem érzi, megmenekült a halál karmából nemegyszer, és csak  a meghatottság hangján tudok szólni arról, hogy mennyi tör?déssel segített nekem és családjának a  nehézségeket átlépni.
Kett?shalom 14 kilométerre van Félegyházától és éppen fele útra esik Csongrádra menet.
Emlékszem a motorvonatra, amelyen oly sokat zötyköl?dtünk nagyszüleimhez.
Nagyon szép emlékeket ?rzök azokból az időkből szívemben. Nagyapám szigorú nevelése gyümölcsözött apám jövőjében. Mondhatnók, hogy a gazdaság, a természet hatásai, de így olyan kerek a mondat. Igazán nem volt ott pedagógia, csak jól felfogott családi regruta.
Hiszen mint egy csatában, úgy kellett megtervezni a napokat, hónapokat, a megtermelt termények gondozását, betakarítását, a jószágok ellátását. Édesapám gyermekként fogta fel, hogy tanulással tovább képezve kell kilépnie ebből a világból.
A kulák világ birtokosi rendszeréből a pártállami rendszer gyorsan aprította szét és nyúlta le a földvagyont.
Apu igyekezett az iskolapadból felnyújtózkodva az ég irányába.
Igazán a véletlen szerencse gondozta, mikor a háborút éppen csak elkerülte, ennek anekdotáját sokszor meséli el hallgatóságának. Az oroszok repül?támadását kihasználva oldott kereket  bandériumából. Ezért aztán hál' Isten nem tapad vér a kezéhez...
Hívták a párthoz, katonaság is jól mutatkozott számára, de a pedagóguspálya, még inkább a természettudományhoz köt?d? kutatás kötötte le figyelmét.
A sz?l?termesztés, a tápanyag-utánpótlás, növényvédelem volt a f? terület, ahol megtalálta azt a tevékenységet, ahol leginkább hasznára vált a társadalomnak.
Amikor kicsi voltam, elvihetett volna Tanzániába vagy három évre, hiszen ott kínáltak olyan állást, amivel anyagilag is sokkal jobban jártunk volna.
A család bizonyára feljebb kapaszkodott volna, de a kutatásai, az éppen aktuális érdeklődése nem vonzotta a haszonszerzés irányába. ? nem hagyta el a sz?l? ültetvényeket, a mezőgazdasági szövetkezeteket.
Azt gondolta, hogy a szellemi megbecsülés többet ér a bizonytalan külföldi megbízatásnál.
Emlékszem, mennyi kísérletet végzett a laborban, ahova én és testvéreim is be- be merészkedhettünk.



Az biztos, hogy munkájában kérlelhetetlen, de nekem sokat megenged? édesapa, aki megértésével, segítőkészségével méltán tekinthető példaképnek.
Sok tanítványa beszél úgy Róla, hogy büszke arra, tanítványa lehetett.

Nem kívánok részletekbe merülni, így csak folytatólagosan említem, apám az, aki megértette, nem magunknak létezünk.