Oktatás

Az oldal támogatója:

Szeretném leírni a szakmában eltöltött múltamról azt, hogy Úszómesteri vizsgát 1986-ban tettem két hónapos tanfolyamon a Fővárosi Fürdőigazgatóság szervezésében, akkor az Csillagfürdő, Rudas fürdő, Gellért fürdő, Császár uszoda, Margitszigeti sportuszodában ismerkedtem meg az uszodák működésével, használatával.
Szakedzői képzésre jelentkeztem az Testnevelési Egyetem úszótanszékére, de sajnos egy év után családi házam saját kezű építése miatt a középfokon fejeztem be és kaptam edzői képesítést.
Két évet a pedagógiai diploma megszerzéséért a tanítóképzésben is levelező úton részt vettem. Ezt válásom miatt halasztottam....
1984 óta tanítom az úszást, még versenyzőként kezdtem, aztán Dobai Gyula 1987-ben segédedzőként, majd Magó Gábor 1993 utánpótlásvezetőként, később 1997-ben megbízott vezetőedzőként alkalmazott. A kötelező iskolai úszásoktatásban 1991-től dolgoztam tíz évig, úszómesternek Ludvig Zoltán uszodavezető hívott.
Mindez a tevékenység többször egyidejűleg zajlott, úszásoktatás, edzésvezetés, versenyzés, így tényleges magánéletem viharokkal telt, és áldozatokat hoztam.
Sok stílusgyakorlatot találtam ki az évek során, amit saját tapasztalataim alkottak, így nem sokan ismerik, nem tudja más alkalmazni rajtam kívül. Ez a 28 év mondatja velem azt, hogy lehet állítani, különc vagyok, de aki nem keres utakat, nem találhat egyedi megoldásokat, sikereket! Aki többet akar, többre viheti, és így lehet esélye másnak lenni!

 

 Gondolataim az úszásról

 

   Az úszás, mint sportmozgás, mindenki számára elengedhetetlen testedzés, a víz, mint közeg, legelőnyösebb felhasználását ajánlja, mert antigravitációs módszer a test alakításában.

Ez az alapsport, melyből minden egyéb sportág merít. Ezért már egész kiskorúak számára is tartanak vízhezszoktatást, játékos foglalkozásokat, hogy idejekorán megszokják a közeget. Elterjedt szokás, hogy az óvodákban csoportosan szervezik, de nem kötelező jelleggel, de az általános iskolában kötelező óraszámban kapják meg a gyermekek ezt az elengedhetetlenül fontos képzést.

  Szüleim sokat küszködtek, hogy három nővérem és én meg tanuljunk úszni, ezért apám, aki a Kertészeti Főiskola tanszékvezető docense volt nyugállományba vonulásáig, minden alkalmat megragadott, hogy víz, a természet szeretetére szoktasson. Sajnos, én rossz tanítvány voltam, féltem, szorongtam a hideg, a mélység taszított. Ezer körömmel kapaszkodtam oktatóm hátába még 9 évesen is. De bárhogy is történt, megtanultam úszni, sőt versenyző lettem, eljutottam a válogatottság küszöbére is. A többi csak az adottságaimon múlt, tudomásul kell venni az emberi adottságok korlátait is.

Viszont az érettségi után erősáramú berendezés-szerelő szakmát kaptam kezembe, és megpróbáltam elhelyezkedni benne. Mélyen élt bennem viszont a vágy választott sportágam iránt, s elhatároztam, elkezdem az úszó szakedzői képzést. Ebben az időben voltak társaim, akikkel öröm volt dolgozni.  Edzői eredményességem a létszámokat, tagdíj befizetéseket, a pályák kihasználtságát preferálta, de a lényeg, jó volt, sok szép emlék fűz a ma már szinte felnőtt tanítványaimhoz. Sőt, a következő olimpia kecskeméti vonatkozású eredménye, hogy Magó Ági kerettag,  az én tanítványom volt. Simon Jácint részt vett a sydney olimpia megmérettetésen. De a legjobb, hogy a mai napig Kecskeméten, vagy másutt, élvezik egymás társaságát, de leginkább az úszást!

A magánúszásoktatás lényege, hogy létszámában, varázsában is egyedi módon foglalkozunk a gyermekekkel, sőt az oktató választás is elsőrendű fontosságú, hisz ez személyes intuíciók alapján működik. Sőt, az úszásnem, életkori sajátosság, az egyéb pl.: mozgásszervi, pszichikai problémák személyes bizalmi modulációk forrása lehet. Fontosnak tartom a személyes motivációk közösségi forrás alternatíváit is. Meg kell jegyeznem, elsőrendű fontosságú szempont az úszástudás minősítésénél a biztonságos végrehajtást, a sarkított szempontokat, a fegyelmet. Szeretem, ha tudom, a szülők soha nem fognak vádba ejteni azért, mert nem biztonságos gyermekük tudása. A nyaralás élménye, a tengerparti kirándulás maradandósága rajtunk, úszásoktatókon múlik! Nem tehetem személyes érdekeim halmazává az úszásnem kiválasztását! Ebből persze sosem volt probléma, konszenzus alakult ki a kötelező és a sportági érdekek között. Hisz aki megtanult látványos módon úszni, személyes megtiszteltetésnek vette, ha meghívták versenyzőnek! Érték, becs volt, hogy a KVSC úszója lehetett!

 

Különös vonzásban tart engem a kecskeméti Fedett uszoda szerkezeti leosztása. Sokan elégedetlenkedhetnek a pályahasználat problémái miatt, mégis, én azt vallom, sehol nem tudnék ilyen otthonosan mozogni az oktatás területén, mert a kismedence lakájos, kissé szeparált jellege, a foglalkozás belső tartalmát erősíti. Kialakulhat az edző, tanítvány később már nem pótolható bizalmi kötése! A nagymedence csempéi, a mennyezeti világítás elhelyezése is folytonos támaszt nyújt az edzések monoton végre- hajtása közbeni térbeli bizonytalanságban.

Az uszoda vízminőségét az EU szabványok garantálják, hőmérsékletét automata rendszer biztosítja. Ma már nem igazán lehet magától a víztől megbetegedni, az egyéb élethelyzetek igazolják, hogy az immunitás kialakulását is csak a sport tudja biztosítani. Aki nem sportol, könnyebben lebetegszik! Ez tény! Mert lebetegedhet az ember, de az edzettség a legjobb orvosság.

Köszönet és elismerés jár minden Szülőnek, aki nem saját érdekeit nézi, hanem pénzét, fáradtságát nem kímélve csak a gyermeke egészségét, boldogságát keresi, valósítja meg.

 Tudnék az úszósportról írni, a közösségi munka erejéről, a versenysportról, de véleményem ugyanaz marad, egy gyermek tanuljon, sportoljon, és játéka legyen vidám.

  Ezt biztosítani számára pedig minden felnőtt kötelessége. Mint ahogy két szülője van, ahogy két keze, hogy mindkettővel kapaszkodhasson.

 

Kecskemét, 2008.

                                                                                       Hajdú László

 

 

 Az úszás a folyadékban történő mozgás összefoglaló neve. Tárgyak és állatok mozgását is szokták így nevezni, ám ez a szócikk kifejezetten az emberek vízben történő tevékenységével foglalkozik. Az úszás sporttevékenység, amit versenyszerűen is lehet űzni, de szabadidős tevékenységként, valamint egészségügyi célból is sokan kedvelnek. Az egyik leghatékonyabb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot egyszerre mozgatja meg. Kicsi a sérülés és a túlterhelés veszélye. Gerincbántalmakban szenvedőknek, illetve baleseti rehabilitációban részesülő pácienseknél szokták egészségügyi célból javasolni.

 

 

Fizikai és biológiai alapja

Egy test akkor lebeg a folyadékban, ha a testtömeg és a kiszorított víz tömege megegyezik. Mivel az emberi test nem egyforma testtömegű mindenütt, ezért bizonyos részek a víz felett, bizonyos részek a víz alatt vannak. Mivel az ember mellkasa levegővel van tele, ezért lebegéskor ez a testrész inkább a víz felszínén, a végtagok pedig a víz alatt találhatóak. Erősebb csontozatú illetve idősebb személyeknek általában rosszabb a vízfekvése. A nők és a gyermekek testtömege általában kisebb, mint a férfiaké. Az úszás célja, hogy a vízben az emberre ható különféle hatásokat (súrlódási-, örvény-, közeg- és frontális ellenállás) kiegyenlítse, és a vízben történő előre haladást a legkisebb erőfeszítéssel segítse.

Vízben sokaknak gondot okoz, hogy nem érzik a lábuk alatt a talajt, emiatt begörcsölnek vagy pánikba esnek. Az ebből adódó koordinálatlan kapálózás miatt elsüllyedhetnek, és vízbe fulladhatnak. Ezért nagyon fontos, még gyerekkorban megtanítani mindenkit legalább alap szinten úszni.

Egészségügyi vonatkozásai 

Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma. A szervezet oxigénfelvétele és felhasználása egyensúlyban van. Ezáltal javul a tüdő-szív-keringési szervrendszerek teljesítőképessége. Vízben könnyebb a hőleadás és kevesebb az izzadás.

A víz ellenállása miatt intenzívebb munka végezhető, mint a szárazföldön. A felhajtóerő csökkenti a testre nehezedő súlyt, így kíméli az izületeket. Túlsúlyos illetve mozgássérült személyeknek is javasolt, mert a gerincoszlopra és a csontozatra kisebb terhet rak.

Fejleszti a kondicionális- és koordinációs képességeket. A legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, erőt, állóképességet és rugalmasságot egyaránt biztosít. Fontos szerepe van a testtartás javításában, ezért nemcsak a rekreáció, hanem a rehabilitáció területén is hasznos a vízben való mozgás. Így a csont, izületi bántalmak, szív- és érrendszeri betegségek, gerincdeformitások és balesetek, műtétek utáni terápiára is alkalmas.

Sokan idegnyugtatás céljából úsznak. A lelki nyugalom különösen csendes, természetes álló- illetve folyóvízekben érhető el.

Veszélyek 

Alkoholos befolyásoltságú, szívbeteg, legyengült szervezetű, vagy felhevült testű személynek nem ajánlott a vízbe menni. Az ilyen személyek könnyen begörcsölhetnek, illetve vízbe fulladhatnak.

Külön edzés nélkül veszélyes a 15 °C-osnál hidegebb vízben hosszabb időt eltölteni, mert a szervezet gyors kihűlésével járhat. Ismerünk azonban északi népeket, akik a jeges vízben is kellemesen „lubickolnak”, de a legtöbb embernek ez nem ajánlott.

Története 

Az úszás cselekedete valószínűleg egyidős az emberiséggel. Több ókori maradvány is van, mely jelzi, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Közéleti tevékenységet az nem vállalhatott, aki nem tudott úszni. Annak ellenére, hogy az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, a görög olimpiákon nem volt ilyen versenyszám. A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdő szenvedélyüknek. Úszással kapcsolatos utalásokat a Bibliában is találhatunk. A középkorban a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. Csak a 17. századtól vált ismét elfogadottá. Napóleon seregében a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyverrel a kézben kellett csendben úszni. Az úszás technikáját először egy Nicolaus Winmann nevű nyelvész foglalta könyvbe 1538-ban. (Der Schwimmer oder ein Zwiegespräch über die Schwimmkunst).

A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét a FINA-t (Federation Internationale de Natation de Amateur).

Magyarországon a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben felfedezett termálvízek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. (Egy régi mondás szerint, az alföldi ember, ha bárhol is kicsit mélyebben szúrja le botját, termálvizet talál).1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között. Az első úszóklub 1893-ban, a Magyar Úszó Szövetség pedig 1907-ben alakult meg.

A stílusok alakulása 

A korai időkben főképpen a mellúszás volt az elterjedt. Azonban a sportversenyek miatt a technikák folyamatosan fejlődtek. Kialakult például az oldalúszás, melynek során az ember a jobb és bal oldalán váltakozva feküdt a vízen, és húzott egyet-egyet a kezével, lábával pedig oldalirányú ollózást végzett. 1868-ban a Kutya-sziget bennszülötteitől eltanult úszásmódot hozta Európába John Trudgen. Sajátos úszásával Trudgen bajnokságokat is nyert. 1875-ben Matthew Webb 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát Dover és Calais között (14 km). 1898-ban a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódját kiismerve az ausztrál Alex Wickham a mai gyorsúszáshoz hasonlító stílust dolgozott ki (váltott karmunka, hullámzó mozgású test). Az ausztrál Arthur Cavill fejlesztette ki hátúszást, ám az Ő változatában a két kar egyszerre, lába pedig békatempóval mozgott. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább a ma ismert változatra (váltott kar- és ollózó lábmunka), és nyert technikájával olimpiát 100 m-en. A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót.

A négy úszásnem tehát a következő:

  • gyors
  • pillangó
  • mell
  • hát

    Babaúszás

    Babaúszás

    Az utóbbi években nyert lett Magyarországon népszerű a babaúszás. A legtöbb nagyvárosban – ahol van alkalmas uszoda – megoldották, hogy legyen olyan időszak, amikor a piciket vízbe lehet vízbe ereszteni. A gyermek izmának és csontozatának fejlődése miatt, nagyon kedvező ez a fajta mozgás.

    Az újszülöttek, ha az arcukat víz éri, nagyjából 6-7 hónapos korukig ösztönösen zárják el orrnyílásaikat és szájukat, így nem nyelnek vizet és nem fulladnak meg. A babák ezen tulajdonságát hívja a szaknyelv búvárreflexnek. Mivel az anyaméhben is „vízben” voltak, ezért a merülés egy számukra ismerős élményt jelent, így általában nem zavarja őket a medencevíz.

    Néhány szakember szerint először kádban érdemes vízhez szoktatni a gyermeket, és csak ha ez tetszik neki, akkor vinni az uszodába.

    A babaúszás indításához az uszodának szigorú egészségügyi szabályokat kell teljesíteni, amit a helyi ÁNTSZ rendszeresen ellenőriz. Ennél a fajta úszásnál, speciálisan képzett oktatók vesznek részt. Komoly szerepük van a szülőknek is, tulajdonképpen ők vigyáznak a csecsemőre, és az oktató instrukciói alapján segítik a gyermek mozgását a vízben.

    A legtöbb gyermek a vízben felszabadul, de akadnak olyanok is, akiket nem lehet a vízhez szoktatni. Esetükben nem szabad erőltetni az úszást.

    Tévhit azonban, hogy aki gyermekkorban babaúszásban vesz részt, az később kitűnő versenyúszó lesz, hisz az sok más összetevőtől is függ. Az viszont igazolt, hogy az ilyen gyermekek néhány éves korában gyorsabban tud megtanulni úszni.

    Néhány szabály, amit be kell tartani:

  • Csak képzett oktató felügyeletével szabad gyermekünket uszodába vinni.
  • Feltétlenül szükséges speciális „nadrágot” venni, ami a „kisebb baleseteket” felfogja, így a medence nem szennyeződik be
  • Ha a gyermek nagyon tiltakozik, nem szabad erőltetni ezt a fajta mozgást.
  • Babaúszás közben a gyermekeken, oktatókon és a szülőkön kívül más nem lehet a medencében, tilos közben másoknak például ott ugrálni, labdázni.
  • Ha a picit a medencéből kivesszük, egyből be kell takarni, és azonnal megszárítani, mert sokkal könnyebben megfázhatnak, mint idősebb társaik.

Lap tetejére Vissza kezdooldal