Az oldalon igyekszem érdekességeket gyűjteni az emberiség múltjából, legendáiból és esetleges jövőjéről...

Az amulettek és a talizmánok a mágia eszköztárának legegyetemesebb és legnépszerűbb darabjai. Szinte minden népnél és kultúrában ismeretesek, az óegyiptomiaktól és a zsidóktól kezdve, a mezopotámiaiakon, a görögökön és a rómaiakon át, a szibériai népekig vagy Kínáig. Elkészítésük külön tudomány, s valaha a szimbólumok és a megfelelések hallatlanul bonyolult ismeretét igényelte. Manapság a „boszorkányiskolák” foglalkoznak velük, hol tréfásan - hol komolyan, és az ezoterikus boltokban kaphatók, vagy az interneten rendelhetők meg.

Amulett

Az amulett elsősorban védelmül szolgáló tárgy (az „amulett” szó arab gyökerű, jelentése viselni, hordani), amelyet általában a testen elrejtve, például a nyakban viselnek. A mágikus védelem a legtöbb esetben egyet jelent a rontás megakadályozásával, a démonok vagy más ártó szellemek elijesztésével, távoltartásával. Aki amulettet hord, szellemi-fizikai egészségét védi. Természetes vagy ember alkotta tárgyat egyaránt lehet amulettként alkalmazni. A legkedveltebb természetes amulettek közé tartoznak a különféle kövületek, drága- és féldrágakövek, csigák, kagylók, karmok, fogak és gyökerek, az ember alkotta amulettek közé pedig az isteneket, angyalokat, szemeket és kezeket ábrázoló szobrocskák, a megmunkált fémek, vagy akár a fotók. A drágakő-amuletteket a bolygóállásoktól függően asztrológiai jegyek alá rendelték az idők során.

Talizmán

A talizmán nem pusztán megvéd valamitől, hanem konkrét célok elérésében segít, és különleges erővel ruház fel, tehát alkalmasabb a varázslat előidézésére, mint kivédésére. Anyaga szintén változatos, ám minden esetben mágikus szöveggel vagy képpel látják el. A középkorban külön műfajként ismeretes a talizmán-mágia. Elkészítését az asztrológiailag megfelelő időpont határozza meg, és csak egy személyhez tartozhat, az áhított cél elérése után pedig általában meg kell semmisíteni. A “talizmán” szó vagy a görög „telesma” (tökéletesség), vagy a török „talism” (csodakép) kifejezésből származik. Manapság ezt a varázserőt a projekció jelenségével és az energetikával magyarázzák. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tárgyak rendelkeznek egy csak rájuk jellemző rezgéssel. Ha érintkeznek velünk, képesek arra is, hogy felvegyék, felerősítsék, majd visszasugározzák ránk az energiát. Így voltaképp a mindennapi viseléssel és dédelgetéssel mi töltjük fel energiával őket.

A torinoi lepel a kereszténység egyik legnagyobb ereklyéje. Jelenleg a torinoi Szent János székesegyházban őrzik. A kendőn háromszög alakú égési nyomok találhatók, ezek között néhol hiányosak a foltok. Így rajzolódik ki a leplen egy megkínzott és keresztre feszített férfi képmása.

Elölről és hátulról is úgy látszik, mintha fel lenne függesztve, és még valamilyen koszorút is lehet rajta látni. 1898-ban készült róla az első fényképfelvétel. A torinói lepel tudományos vizsgálata 1898-ban kezdődött, mikor először lefotózták és észrevették, hogy a vásznon negatív lenyomat látható – egy meztelen, keresztre feszített férfit ábrázolva elölről és hátulról. A képmáson megjelenő szakállas, hosszú hajú férfi életkorát az antropológusok 30-33 évben határozzák meg, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban.

Jól láthatók a megkorbácsolás nyomai, a töviskorona okozta sebhelyek. Annyi bizonyos, hogy a testet nem festették, a vöröses elszíneződés emberi vértől származik, mégpedig a kutatók szerint egy AB-s vércsoportú emberétől. Az 1988-as izotópvizsgálatok azt mutatták ki, hogy a lepel az 1260-1390 közötti időszakból származik. Az amerikai kutató szerint az 1988-as vizsgálathoz használt szövetminta teljesen más kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vászon többi része. Az ereklye összetevői hasonló tulajdonságokat mutatnak a Holt-tenger környékén talált nagyon régi anyagokkal. A hagyomány szerint ezzel a lepellel takarták be Jézust, majd ebben temették el. Az anyag története tele van rejtélyekkel Vannak emberek, akik döntő bizonyítékokat látnak a lepel hitelességére, és ötödik evangéliumként emlegetik az ereklyét. Számos tűzvészt élt túl amióta létezéséről először Franciaországban tettek említést 1357-ben, beleértve az 1997-es rejtélyes tűzesetet a torinói székesegyházban. Egy ezüst díszdobozban feltekerve tárolják. Amikor legutóbb 2000-ben kiállították, több mint 3 millió ember látta Az ezüstládikában összegöngyölve tartott lepel az elmúlt évszázadban csupán öt alkalommal került nyilvános bemutatásra. Legközelebb 2025-ben lesz látható.

A lepelről ide kattintva továbbiakat is olvashat!

Csodálatos képességek vagy ügyes bűvésztrükkök?

A középkorban máglyára kerültek azok, akikről kiderült, netán csak feltételezhető volt, hogy a "normálistól" eltérő képességekkel bírnak. A boszorkányüldözések hosszú évszázadai után egyszerűen tébolydába zárták azokat, akik bármiben is kilógtak a sorból. A múlt században azonban már nem üldözték, sőt, megkülönböztetett figyelemmel kísérték a különleges mentális képességeket. De hányadán állunk 21. század elején a paranormális, azaz eddigi tudományos ismereteinkkel meg nem magyarázott jelenségekkelő

Hányadán állunk a telepátiával, a levitációval, a távhipnózissal, az auraérzékeléssel, a tisztánlátással, a gyakran emlegetett hatodik érzékkel, a majdan bekövetkező események előrevetítésével és mindazokkal a különös képességekkel, amelyekről beszélünk ugyan, de hisszük is meg nem is, hogy valóban léteznek. Mivel az emberek elenyészően csekély százaléka hiszi el magáról, hogy akár ő is képes volna az érzékszerveken kívüli (ESP) érzékelésre, a többség személyes meggyőződés híján csak csodálkozik, hogy ilyen is van.

Nem meglepő, hogy közkedveltek lettek a témáról szóló könyvek és filmek. Az évszázadokon át titkos, csupán a beavatottak számára hozzáférhető okkultista, vagy ezoterikus tudáskincs ma már nem számít tiltott gyümölcsnek, bárki által elérhető lett. Ezt kihasználva, futószalagon jelentek és jelennek meg a többség számára csak hátborzongató élményt kínáló bestsellerek. Nehéz kiválasztani közülük, hogy melyek szolgálnak pusztán hatáskeltésre, illetve melyek azok, amelyek valóban megtörténhetnek. A műfaj egyik nagymestere Stephen King, akinek számtalan könyvét megfilmesítették, és a magyar televízióban ma is futnak az ezekből készült, világszerte népszerű sorozatok, mint például a Holtsáv (The Dead Zone). Biztos kasszasikert jelent, ha egy film főhőse valamilyen különös adottsággal bír, médium, léleklátó, jövendőmondó, gondolatolvasó, de mindenesetre elviszi a nézőt abból a valóságból, amelyben él. Ugyanakkor egyre többen fedezik fel, hogy a hatodik érzék nem is olyan különleges adottság, csupán oda kell figyelnünk a jelekre. A titkos, üldözött jelenségek lassan a mindennapok részévé váltak, a felmérések szerint például az amerikai lakosság több mint hetven százaléka hisz a természetfölötti jelenségekben, s bár meglehetősen eltérő formában, de a túlvilági életben, az újjászületésben is.

Természetesen a tudósok figyelmét sem kerülhették el a jelenségek, de ők is az öt érzékszervük valamelyikével kívánják vizsgálni, bizonyítani olyan jelenségek mibenlétét, amelyekre azok teljességgel alkalmatlanok. A laboratóriumi kísérletek elsősorban azzal a céllal zajlanak, hogy kiderüljön: miként lehetne állami szinten is kihasználni ezeket a lehetőségeket. Az eredmények döntő része persze éppoly titkos, mint korábban az egész témakör volt. A filmipar jóvoltából mégis lehet némi sejtésünk a felhasználás módjáról, hiszen már a háborús akció- és kémfilmekből sem maradhatnak ki a "paranormálisok", akik sajátos módon segítenek az ellenség legyőzésében.

S míg korábban a hagyományos szavak is elegendőnek bizonyultak a megszokottól eltérő képességű emberek vagy jelenségek leírására, ma újabb és újabb elnevezések születnek annak érdekben, hogy felkeltsék a témától lassacskán megcsömörlött nézők figyelmét. Ilyen fogalom a mentalista is, amely - mi sem természetesebb - egy filmsorozat címe is egyben. A mentalizmus leginkább a parafenomén jelenségekhez köthető, de nem természetfeletti erőktől származtatják, hanem agyunk hatalmas kapacitásának tágabb kihasználásából. Mindez a mindenkiben létező csodálatos képességek felismerésére, használatára buzdít. A mentalitás ismert fogalom, lelki alkatot jelent, amely a legkülönbözőbb kérdéseket is azonos, jellegzetes felfogással szemléli és ítéli meg. Ugyanakkor a mentális melléknevet az elmebeli folyamatokra használják. Aki nincs a mentális képességeinek a birtokában, az beszámíthatatlan. A kettőből pedig egyenesen következik, hogy mindaz, amely az elménkben zajlik, kihat a lelkiségünkre is.

A mentalista tehát éppúgy lehet médium, tisztánlátó, gondolatolvasó, vagyis bármely, a parapszichológia témakörébe utalt jelenség képviselője. S ha mindezen "csodákat" bizonyos elmebeli képességnek tulajdonítjuk, még sokáig várhatunk a hivatalos magyarázatra, hiszen az agykutatás jelenleg is gyermekkorát éli, és egyelőre az álmok keletkezésére sincs megnyugtató elképzelés. Mégis ez utóbbiak kínálják a paranormális jelenségek legkézenfekvőbb megértését. Álmodni ugyanis mindenki szokott, és anélkül, hogy öt érzékszerve bármelyikét használná, az álmában valóságosnak tetsző élmények átélése során hall, lát, cselekszik, érez, holott nincs is éber tudatánál. Ilyenkor a "harmadik szemével" lát, amelynek létezése ősidők óta természetes volt.

A természeti népeknél a mai napig az úgynevezett varázsló a közösség feje, aki a természetfelettivel tartott kapcsolata segítségével hozza meg a fontos döntéséket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a varázslók is mentalisták, médiumok, tisztánlátók, spiritualisták, vagyis különleges képességű emberek. Ahogyan a tibeti, vagy zen buddhisták is, akik életük nagy részét tudatos énjük háttérbe szorításával, meditációban töltik. Így csiszolják elméjük azon részét, amely más dimenziókat nyit meg a földi ember számára, aki az agyi kapacitásának mindössze 3-8 százalékát használja. Játsszunk el a gondolattal, mi volna, ha a teljesség birtokában lennénk!

A Föld lakói azonban sokfélék, ezerféleképpen gondolkoznak, és elmebeli képességeik is eltérőek. A véleménykülönbségek tehát összebékíthetetlenek a tekintetben, hogy valaki az őt körülvevő valóság részének tekint-e olyan jelenségeket, amelyek túlmutatnak az általa ismert, és érzékszerveivel megtapasztalt világon. Pedig tény, hogy az emberi elme képes olyan dolgokról is tudomást szerezni, amelyet nem öt érzékszervünkkel fogunk fel. Ennek a jelenségnek a neve extraszenzoros percepció (ESP), vagyis érzékszerven kívüli érzékelés. Kísérletek tömegét végezték annak bizonyítására, hogy vannak olyan jelenségek, amelyekre ma még nincs tudományos magyarázat.

Ami a megérzéseket illeti, a legtöbb ember átéli néhányszor, jóllehet véletlennek tartja, vagy oda sem figyel rájuk. Aki azonban komolyan veszi, arra hamar rásütik, hogy látnok. Miként történt ez Emanuel Swedenborggal, az 1700-as években élt svéd filozófussal is, aki egy alkalommal az otthonától ötszáz kilométerre tartózkodott, amikor megérezte, hogy az utcájukban tűzvész pusztít, de az első rémület után azt is "tudta", hogy a tüzet sikerül megfékezni. Pár nap múlva egy királyi futár meg is hozta az erről szóló hírt.

A híres fizikus, Sir Oliver Lodge már a múlt század elején elkezdte kutatni a telepátia képességét. Eredményeit és tapasztalatait 1909-ben megjelent könyvében tette közzé. A húszas évek végén dr. J. B. Rhine és felesége is hasonló kísérleteket végzett, egy 25 kártyából álló paklival, melynek minden lapjára öt különböző szimbólumot rajzoltak. Ezeket az úgynevezett Zener-kártyákat összekeverték, és egy lapot átadtak a csoport egyik tagjának, míg a többieknek az épület egy távoli pontjára vonulva kellett megmondaniuk, milyen jeleket lát az illető. A telepatikus képességgel megáldott résztvevők minden esetben hibátlanul megoldották a feladatot.

Stanley Kripper parapszichológus, gyerekként, 1946-ban szeretett volna egy lexikont. Szülei nem tudták neki megvenni, így törte a fejét, hogyan szerezhetne pénzt a könyvre. Eszébe jutott nagybátyja, Max bácsi, aki megvehetné neki az értékes olvasmányt, de egyúttal áthasított rajta az a gondolat, hogy "Max bácsi nem segíthet, hiszen halott". Ebben a pillanatban telefonon érkezett a hír, hogy a bácsit kórházba szállították, és meghalt.

Kripper három pszichikus úton szerezhetett tudomást nagybátyja haláláról, ezek: a telepátia (gondolatátvitel), a clairvoyance (tisztánlátás) és a prekogníció (előrelátás). A telepátia esetén ráhangolódunk az érkező információra, tehát előbb tudunk valamilyen eseményről, mintsem a hírt megkapnánk. A tisztánlátó téren és időn kívül, képekben, filmszerűen lát eseményeket, arcokat, távoli történéseket, amelyeket az adott pillanatban nem is mindig tud értelmezni. A prekogníció során egy történés szinte kiemelkedik az időből, és az erre érzékeny ember a jövőben - pár perc, vagy akár év múlva - bekövetkező eseményeket már megtörténtnek látja.

1978-ban nagy port kavart a hír, miszerint Viktor Korcsnoj sakknagymester azzal vádolta ellenfelét, Anatolij Karpovot, hogy parapszichológusokkal zavartatja koncentrálását a mérkőzés alatt. Ez az eset megtörte azt a csendet, amely a parajelenségeket és a különleges képességeket övezte. Az sem véletlen, hogy mindez orosz sakkozókat érintett, hiszen a Szovjetunióban akkor már több évtizede komoly kutatások folytak a témában, sőt, az egyik, erre szakosodott kutatóintézetet a matematikai és a fizikai tudományok doktora, E. E. Gogyik vezette.Nemrégiben egy akadémikusunk könyvet írt arról, hogy e jelenségek nem léteznek. Úgy látszik, a tudós elméket nem hajtja a bizonyítás kényszere, ha cáfolatról van szó. Pedig a paranormális jelenségek létezését az Egyesült Államoktól Japánon át Oroszországig, a világ számtalan helyén bizonyították, és egyetemeken is tanítják.

A cikk folytatása megtalálható az EZO ÉLET magazin 2009. áprilisi számában

Különös lelet egy maja piramisból - Megtalálója azóta is őrzi és beszélget vele - Hajjal csiszolt kő - Éppúgy tárolja az információt, mint a számítógép - Üzenetét az indiánok legendái őrzik - Földöntúli vagy azon kívüli információk?

Közép-Amerika dzsungeleinek mélyén eltemetve egy elveszett város romjai között egy fiatal hölgy 1920-ban felfedez egy csodálatos kristálykoponyát. Angliából érkezett édesapjával, Mr. Frederic Mitchell-Hedges-el, hogy régészeti ásatásokat végezzenek Belize őserdeiben, keresve a híres maja települést, a "Zuhanó Kövek Városát".

Az archeológiai feltárás alkalmával így találta meg Anna a furcsa leletet: - Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy felmásszak a legmagasabb piramis tetejére. Persze szigorúan tilos volt felmászni bárhová is, hiszen a kövek nagyon lazán illeszkedtek egymáshoz, és veszélyesek voltak. Miután végre felértem a piramis tetejére, mérföldekre elláttam. A nap erősen sütött, s valami a szemembe villant. Valamivel alattam volt egy hasadék, ahonnan tükröződött valami. Nagyon izgatott lettem. Gyorsan lerohantam szólni édesapámnak, aki persze nagyon összeszidott, mert felmentem oda.

Másnap reggel apám az összes emberével felment a hasadékhoz, ahol napokig hordták a köveket, míg egy megfelelő szélességű nyílást sikerült kialakítani. Engem engedtek le a testemre erősített köteleken, fejemen zseblámpával. Lassan süllyedtem a sötétségbe. Nyugtalan lettem, hiszen kígyók és skorpiók lehetnek odalent. Ezért gyorsan felkaptam a tárgyat, bebugyoláltam az ingembe, és szóltam, hogy gyorsan húzzanak fel".

Mikor Annak felért, letörölte a tárgyról a port. Ekkor látta meg, hogy egy teljesen átlátszó, kristályból kifaragott emberi koponyát tart a kezében, amely varázslatosan szórta szét a nap sugarait. Édesapja kivette kezéből, és felemelte a nagy fáradtsággal előhozott leletet, hogy ők is lássák. A helyben toborzott munkások örömükben nevettek, sírtak, kiabáltak, leborultak, megcsókolták a földet, és ölelgették egymást. Olyan volt, mintha egy ősi és hatalmas erő tért volna vissza azok közé, akik akkor, ott jelen voltak. Örömtüzet gyújtottak, dobok szóltak, a maják leszármazottai madártollakkal, jaguár bőrökkel felékesítve rituális táncot jártak a koponya körül. Kantálás és énekszó töltötte be a teret. Közben a dzsungel felől, a környező falvakban élők közül is számosan érkeztek, mintha valami ideszólította volna őket. Az ünnepség napokig tartott. Az egyik idős varázsló a következőket mondta: "A tárgy több mint százezer éves, és az egyik magas rangú papunkról mintázták, hogy megőrizzék számunkra a bölcsességet. A koponyát beszédre is lehet bírni".

A lubaantuni ásatások 1927-ben már a vége felé közeledtek. Mitchell-Hedges úr lelkén viselte a helybeli indiánok sorsát, tisztelte szokásaikat, ugyanakkor igyekezett segíteni is őket. Gyógyszereket hozott, munkát adott, embereit megbecsülte. A koponyát visszaadta a falunak, akik oltárt emeltek a tiszteletére. Apa és leánya hazaindult Angliába. Az indiánok megbecsülésük jeleként megajándékozták őt az értékes kinccsel, amellyel visszatértek Angliába. A kristálykoponya első tudományos vizsgálatára csak 1964-ben került sor, majdnem negyven évvel azután, hogy megtalálták. Anna Mitchell-Hedges egy restaurátornak, Frank Donaldnak adta át a koponyát, aki hat éven keresztül igyekezett megfejteni rejtélyét. Vizuális, és fényképészeti eljárásokat, polarizált ultraviola- és infra fényforrásokat alkalmazott, és röntgenkészüléket használt. Mikroszkópja segítségével egy új, rendkívüli fénytant ismert meg. A lelet szájpadlása közepén egy széles, síklap van lehelyezve, amely egy negyvenöt fokos prizmára hasonlít. Ez a felület a koponya szemüregeibe vetíti a külvilág fényeit. A tűz lángja élő hatást kölcsönzött a fejnek.

Az első prizma mellé véstek egy másikat, amely egy olvasószemüveghez hasonlóan működik.

A fejben lévő tizenhat centiméteres fúrt csatorna, amely mentes minden zárványtól. Ezen keresztül az írott szöveg torzulásmentesen olvasható. A lelet hátulja olyan akár egy fényképezőgép lencséje, amely minden mögötte lévő fényt összegyájti, és a szemgolyóra tükröz. Ezt láthatta meg Anna, a felfedezője. A járomíveket a pofacsontok mellett domborúan vésték ki, ezért olyan mint az emberi koponya. Ezt a módszert egyetlen szobornál, sehol a világon nem alkalmazták. Ezeken a járatokon keresztül hatoló fény megdöbbentő optikai jelenségeket produkál. A mai napig nem tudták meghatározni sem a kristály keletkezésének, sem a koponya készítésének a korát.

A tárgyat 1970-ben Hewlett-Packard kaliforniai, Santa Clara-beli laboratóriumába vitték tesztelni. Oda, ahol a világon először alkalmazták a kvarctechnológiát. A cég a világ legnagyobb preciziós kvarckrisály gyártója. A modern számítógépekben az információt parányi sziliciumkristály-chipek tárolják. Ezek adják a computer memóriáját. Vajon, miért pont ezt az anyagot, ezt a kristályt választották az ősök a különös koponya elkészítéséhez? A laboratóriumban két fontos vizsgálatot végeztek, és egyértelműen arra az eredményre jutottak, hogy az egy tömbből kifaragott tárgy egynemű, és csodaszámba menő tisztaságú kristályból származik. Az egyik kutató kijelentette: "Nincs mód a korának meghatározására. Ahogy a rá irányított fényforrásokat elmozdítjuk, a fénytörési jelenségek szinte hipnotikus állapotot képesek előidézni".

Az idők során több hasonló, kisebb koponya is előkerült. A British Múzeumban jó néhányat őriznek belőlük. A fejek mellett egy szintén kristályból készült, és egy tömbből faragott serleg is a gyűjtemény részét képezi. Az ősi kupát a mexikói Monte Albani-ban végezett ásatások során találták a hetes sírban. Kisebb fejeket a világ több múzeuma is őriz. A legszebb és legkülönlegesebb mégis a Mitchell-Hedges ereklye, amelyen a legizgalmasabb vizsgálatot 1986-ban végezték. Törvényszéki rekonstrucióval "életrekeltették" a koponyát, ugyanis elkészítették az arc hasonmását, amilyen életében lehetett. Megdöbbentő módon egy női fej rajzolódott ki a szakemberek keze alatt. Papnő volt-e, vagy uralkodó, azt persze senki sem tudja.

Egy novajo-indián legenda szerint a koponyákat a megszenteltek készítették, és a csiszolásra a saját hajukat használták Ez az anyag a lélek számára olyan, akár egy antenna: információt közvetít, ugyanakkor az adott ember egész földi élete is kiolvasható belőle. A koponyák feltehetően rendkívül hosszadalmas készítése során tehát a megszenteltek összes tudásukat "átörökítették" a kristályba. A fejek tehát az emberiség bölcsességét, tudását őrzik, miként a számítógép chipei az információt. Az ősök hite szerint a megszenteltek kétszázötven-ezer évvel ezelőtt jöttek a Földre, a tizenkét lakott bolygó közül az egyikre, amelyen a legkevesebben éltek akkor. Ezért tizenkét koponyában a tizenkét bolygó őstudását rejtették el. A legenda úgy szól, hogy idővel mind a tizenkét fej előkerül. Ám létezik egy tizenharmadik is, amelyet ametisztből csiszoltak, és "Bárka" a neve.

A rejtélyes koponyák nem véletlenül kerülnek elő éppen a mi korunkban, mivel az emberiség bajban van, jóllehet üzenetüket a legmodernebb laboratóriumok helyett a sokak számára különös képességű emberek képesek csak megfejteni. A maják azonban már tudtak valamit, hiszen az ősök úgy tartották: "ha nem változnak meg az emberek, 2012-ben az idő lejár, és leszáll a szürkület".

Déri Zsuzsánna

Ismét lesz Magyarországon Koponya meditáció

Sue Kitts volt az egyik előadója a magyarországi Nemzetközi Kristálykoponya Fesztiválnak 2008 októberében. 2009-ben ismét eljön, hogy jobban megismerkedhessünk a Koponyákkal. Vezetésével ismét lesz közös meditáció. A csiszolt tárgyakból áradó energiákkal ismerteti meg a hallgatóságot.

A Nemzetközi Kristálykoponya-társaság három kategóriába sorolja a kristálykoponyákat:

1. Új vagy jelenkori kristálykoponyák, melyeket ma élő mesterek, a hagyományos csiszolási technikával készítenek. Napjainkban is több ezer készül belőlük.
2. Régi kristálykoponyák-melyeket több száz évvel ezelőtt, de inkább 1000-1500 évvel megelőzően készítették az akkori csiszolási eljárásokkal. Régmúlt kultúrák és civilizációk hagyatékai.
3. ősi kristálykoponyák, melyek kora minimum 2000 évesre tehetőek.

A kristály beszél- médiumi üzenet

Carole Wilson, Kanada legismertebb médiuma, akinek segítségét a helyi rendőrség is rendszeresen igénybe veszi megoldatlan gyilkossági ügyek esetében. Mint médium, arra is képes, hogy a kristálykoponyában tárolt információkhoz hozzáférjen. Itt olvasható egy ilyen "szeánsz" rövidített anyaga.

-Tudni akarjátok az eredetét ennek a tárolóedénynek, melyet ti "kristálykoponyának" hívtok... Elmondom hát nektek, hogy sok-sok évezreddel ezelőtt alkották, egy magasabb intelligencia tagjai... Egy olyan civilizáció alkotta, mely megelőzte azokat, akiket ti "majáknak" hívtok. A mi civilizációnk szintje, ahogyan ti mondanátok, "akkoriban", sok tekintetben fejlettebb volt, mint amilyen a tiétek most...

Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét...Nem az általatok "fizikainak" nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte.

A világ java része, amit mi teremtettük, a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ti is meg fogjátok mindezt érteni, és a kristálytechnológia a maga részletességében is rendelkezésére fog állni azoknak, akik megértették...hogy a kristály az élő anyag, és hogy a szellem az anyag szerves része...
Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra... Formája megkönnyíti a számára, hogy az elméhez csatlakozzék, anélkül, amit ti személyiségnek hívtok... Ti azonban tisztelitek a személyiséget, a fejet, az agy keretét... így az edény ebben a formában őrzésre és oltalomra talált a korok során... Az edény földi életének hossza 17 000 esztendő volt... Generációról generációra örökítették, csiszolták homokkal és szőrrel... és sértetlen maradhatott.

Információt akarsz kapni a szellem többi tárolóedényével kapcsolatban... További edények fognak előkerülni... miután számosan vannak még... miután sem egyetlen ember, sem egyetlen szellem nem birtokolhatja az összes tudást... Az edények mindegyike tartalmazza az információt, hogy hol található meg a többi... Egyet ott adunk át nektek, ahol jeleket hagytunk a földben... és fent a hegyekben... Egy váratlanul kerül majd elő a régióból, amit ti "Dél-Amerikának" hívtok... Egy másikat akkor találtok meg, amikor az általatok "Atlantisznak" hívott elveszett civilizáció felmerül előttetek... és arra ösztönzünk benneteket, hogy fedezzétek fel az általatok "Bimininek" nevezett területet... Mi majd irányítunk benneteket... megmutatjuk nektek, amit ti "templomnak" hívtok... Ez volt az a terület, ahol a kommunikáció zajlott a Föld és a többi rendszer között...

Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává... A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelelő rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van... De az idő még nem jött el... Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek... és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén... De ti nem találhatjátok meg azokat, ahogy ti mondjátok a "ti időtökben"... Túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az információt... túl korai az evolúció szempontjából... "mert az emberiség még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör"....

Amazonas-vidéki majom, óriás kolibri, űrhajósra emlékeztető emberforma. A Föld legszárazabb vidékeinek egyikén gigantikus rajzok sorakoznak.

Amazonas-vidéki majom, óriás kolibri, űrhajósra emlékeztető emberforma. A Föld legszárazabb vidékeinek egyikén gigantikus rajzok sorakoznak. Máig kérdés: vajon hogyan készülhettek a Nasca-vonalak? Arra sincs pontos válasz, hogy erőd, vagy szent imádságok helye volt anno az inkák mestermunkája a Macchu Picchu? Megannyi rejtély övezi Perut, köztük a legutóbbi ásatások, melyek 9000 éves kultúra nyomaira bukkantak.

Peru jegyzettömbje

Peru déli partvidékét ma inkák lakják, de az ie. 500 és isz. 500 közötti időkben egy indián népcsoport, a nazcák telepedtek le a területen. A kutatások szerint őket dicsérik a hatalmas ábrák, amelyeket a sivatag agyagjába véstek. A feltételezések szerint a csaknem 200 km hosszú rajzhálózat úgy született, hogy a földet bizonyos helyeken teljesen lekaparták, így előtűnt az alsó, világosabb földréteg.

A legkorábbi vonalak állati és növényi alakzatokat ábrázolnak, majd ezek kombinációit: pl. van bagolyfejű ember, és kígyócsőrű madár is. Később, ezeket keresztezve kerültek a sivatagba a geometrikus írások/rajzok. Érdekes, hogy mindegyik egyetlen, folytonos vonalból áll, akad olyan, amelyik 300 méter hosszú. Mivel a régészek nem találtak állatok jelenlétére, illetve használatára utaló nyomokat, vélhetően mindez kézzel készült. De vajon hogy?

Leszállópálya vagy öntözőrendszerű

Az alakzatok csak bizonyos időjárási körülmények esetén látszanak a magasból. Annak idején a nascák nem ismerték a repülést, mégis olyan precízen futnak a vonalak, hogy azok kilométerenként is legfeljebb 1- 2 métert térnek el. Vannak egyéb furcsaságok is: a pók figura például a világ egyik legritkább, amazóniai pókfajtáját ábrázolja, olyan részletességgel, amely csak mikroszkóp alatt lenne látható. De hogyan kerültek volna a nascá az őserdőbe?

Nem csoda, ha Erich von Daniken szerint földönkívüliek munkáiról van szó, akik vélhetőleg űrhajóik leszállópályáit jelölték azokkal. Akad, aki óriási atlétapálya maradványainak tartja a vonalrendszert. Dr. Paul Kosok szerint a Nazca hátság "a világ legnagyobb csillagászati könyve", szerinte a vonalakat csillagászati naptárnak használták. Dr. Maria Reiche, német csillagász és matematikus teóriája szintén arról számol be, hogy a vonalak a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok helyzetét jelölték, ennek alapján állapították meg a vetés és az aratás idejét, a nap- és holdfogyatkozást, a napfordulókat, és a tavaszi illetve őszi napéjegyenlőséget is. Dr. Hans Horkheimer perui történész és Tony Morrison brit filmrendező egészen új szempontból közelített a rajzokhoz.

Elméletük alapján minden vonal egy családhoz tartozott, akik rendszeresen karbantartották saját ösvényüket. Zelkó Zoltán szerint a vonalak egy öntözőrendszer emlékeit őrzik, mint ahogy nemzetközi geodéták is azon a véleményen vannak, hogy az ábrák föld alatti víztartalékokat jelöltek annak idején. Az 1930-as évektől a rajzhálózat tájékozódási pont lett a repülőpilóták számára, az UNESCO 1994-ben pedig a Kulturális Világörökség részévé nyilvánította azokat.

Macchu Picchu, az Öreg csúcs

A hagyomány szerint a várost Pachacutec inka király építtette, az 1460-as években. A település újkori felfedezése 1911-ben történt, amikor még főleg indiánok menedékhelyeként szolgált. Anno Nap-tisztelet és a titokzatos szertartások színhelye volt, ahol a nők voltak többségben, a Nap-templomot is a Nap-leányai őrizték. Valójában azonban valamiféle erőd lehetett, amelyen erőszakos beavatkozásnak nyoma sincs; nem falak védték, hanem a természet. Lakói valószínűleg vízhiány miatt hagyták el.

Méretei és kialakítása, megtervezettsége és ésszerűsége mai szemmel is bámulatra méltó. Az inkák csaknem római színvonalon építkeztek. Kavics- és agyagrétegekkel alakították ki az altalajt, amire termékeny földréteget hordtak a folyóból. Ennek tetejébe habarcs nélkül rakták egymásra a hatalmas köveket. Az épületek - tetejüket kivéve - mind épségben fennmaradtak, köztük mezőgazdasági teraszok, lakóházak, vallási- és szertartási célokat szolgáló kegyhelyek. A település egy teljes hegycsúcsot elfoglalt. Felfedezője, Hiram Bingham, a Yale Egyetem történésze, aki 1911-ben járt itt először, s az akkori kormányzótól engedélyt kapott, hogy ásatásokat végezzen és a leleteket restaurálás céljából az Egyesült Államokba szállítsa. A professzor több mint 100 sírt, 555 db kerámia, 220 db bronz, réz és ezüst ékszert, és szerszámot talált, s egyúttal 109 női, 22 férfi és 4 gyermek csontvázra bukkant. A mai napig komoly csatározások folynak a leletek tulajdonjogáért, főleg, amióta a romváros az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségének része, 2007-ben pedig a Világ Hét Új Csodájának egyike lett.

A cikk folytatása megtalálható az EZO ÉLET magazin 2009. júniusi számában. Keresse az újságárusoknál!

Az elsüllyedt birodalom

Atlantisz évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, eltűnése, pusztulása számtalan legenda és találgatás forrása lett. A civilizációjáról festett képet a mindenkori korszellem alakította, pusztulását pedig isteni büntetésnek tartották, még akkor is, ha természeti erők hatására következett be. Egykori helyének megtalálása mindig is vonzotta a kutatókat, de földrajzi elhelyezkedéséről máig csak feltételezések láttak napvilágot. Ám egy új felfedezés talán véget vethet a találgatásoknak. De ne menjünk a dolgok elébe.

Atlantisz létezéséről Platón írt először, Timaiosz illetve Kritiasz című dialógusaiban. A filozófus szerint ez a földrész Héraklész oszlopaitól, a mai Gibraltári-szorostól nyugatra terült el. Több mint kilencezer évvel ezelőtt történhetett a terület tragikus pusztulása. Földrengések és árvizek következtében egyetlen nap alatt a tengerbe süllyedt. Platón ismereteinek forrása Szolón, az athéni tudós volt, ő pedig egyiptomi papoktól hallotta a történetet, és a papirusztekercseket is megtekinthette, amelyekre Atlantisz történetét írták.

Nem csoda, hogy több ezer éve izgatja a kutatókat, az álmodozókat és az okkult tudományok művelőit ennek az eltűnt civilizációnak a sorsa. Platón leírásából kiderül, hogy az itt élő nép mesésen gazdag volt. Bővelkedtek természeti kincsekben, nemesfémekben, drágakövekben és élelemben. Ám, amikor az egész világra ki akarták terjeszteni hatalmukat, az istenek elhatározták, hogy nagyravágyásuk miatt megbüntetik őket, és egyetlen éjszaka alatt a tenger fenekére süllyesztették birodalmukat. A legenda szerint a szigeten egy nagyon nemes emberi faj élt, amelynek tagjai rendkívüli tudás birtokában voltak. ők uralták az Európával és Afrikával folytatott, virágzó kereskedelmet. Az atlantisziak fejlett technológiával rendelkeztek, ők alkották meg a szfinxet, illetve tanították piramis építésre az egyiptomiakat és a majákat. Minden óriásépítmény az ő nevükhöz fűződött a Földön. Szigetükön pompás hegyek védelmezték őket a kegyetlen északi széltől, vad és szelíd állatok sétáltak szabadon, a réteken és erdőkben.

A paradicsomi sziget tíz vidékén egy-egy király uralkodott, tökéletes egyetértésben, hiszen mindannyian Poszeidón leszármazottai voltak. A tengerek és a földrengések fejedelme a világ felosztásánál kapta meg Atlantiszt. Itt kötött házasságot a halandó Klétóval. Leszármazottai az atlanteuszok, Poszeidón tiszteletére aranytemplomot építettek, amelynek homlokzatát ezüsttel borították. Bent az istenség aranyszobra állt, amint harci kocsiját irányítja, amelyet hat szárnyas ló húz. A templom közelében forró és hidegvízű források táplálták a gyűjtőmedencéket és a fürdőket. Szemet gyönyörködtető kertek és lóversenypályák sorakoztak, s a kikötőben teljes felszereléssel várakoztak a hajók.

A római ihletésű mítosszal ellentétben a múlt század talán legkiválóbb filozófusa, az Akasha krónikában olvasni tudó Rudolf Steiner szerint, Atlantiszon még egészen másfajta lények éltek, mint a mai ember. Akkor még az emberek androgünök, vagyis kétneműek voltak, és szoros kapcsolatban álltak az égiekkel. Azt is mondhatnák a kozmosz szellemeinek irányítása alatt álltak. Hatalmas kristálypalotákat építettek, és a mai értelemben halhatatlanok voltak, nem ismerték a betegségeket. Akkoriban a bolygón Atlantiszon kívül még két másik földrész, Múr és Lemúr is fontos szerepet játszottak, ezeket azonban senki nem keresi. Azóta a külső és belső természeti erők hatalmas változásokat hoztak bolygónk földrajzi viszonyait illetően. De hol is keressük a mai térképünkön Atlantiszt?

A 16. században I. Erzsébet csillagásza, dr. John Dee az újonnan felfedezett Amerikát tartotta a titokzatos kontinensnek. A 17. század végén a svéd Olof Rudbeck Svédországnál kereste a tengerbe merült földrészt. Az idők folyamán a kutatók számtalan helyet jelöltek meg Ausztráliától Brazílián át Máltáig, de még Grönland neve is felmerült, mint lehetséges terület.

A spanyol Francisco Lopez de Gomora 1522-ben úgy vélte, hogy az amerikai őslakók Atlantiszról származnak. Döntő bizonyítéka az volt, hogy azték nyelven az "ati" vizet jelent. A Troano maja kódex fordításánál több spanyol püspök is kapcsolatot talált az ősi egyiptomiak, a maják és az atlantisziak között. A tudomány köreiben legelfogadottabb nézet szerint, Platón írásait Kréta egykor nagyhatalmú minószi kultúrájának gyors bukása ihlette. Itt egy hatalmas vulkánkitörés okozott végzetes katasztrófát.

Sokan szentelték életüket és vagyonukat Atlantisz felkutatásának. Az angol Percy Fawcett ezredes, aki egyben geodéta volt, 1913-ban a Brazil Állami Levéltárban talált egy 1700-ban íródott kéziratot, amely egy elhagyatott, őserdei városról számol be. Ennek leírásában az épületek kvarckristályból készültek, sok hatalmas szobor van mindenütt, melyek anyaga megegyezik az épületek anyagával. Az angol katonatiszt ennek nyomán több expedíciót szervezett a város felkutatására, de a csoport tagjai közül senki nem tért vissza.

1968-ban már általánosan elterjedt az a nézet, hogy a földrész az Atlanti-óceánba süllyedt. A Bahamákon, Bimini szigete mellett, egy könnyűbúvár víz alatti különlegességre lelt. Megmutatta dr. J. Mason zoológusnak, aki nagyon szeretett régészkedni. A hosszan elnyúló területet különféle vastagságú, négy- és sokszögletű kőlapokkal burkoltak. Némelyik kő súlya eléri a tíz tonnát, s akad közöttük ötszáz méter hosszú is. Azóta is több márványoszlopot és rozettát találtak itt. Dr. R. Cedric Leonard néhány templomszerű romot tárt fel a tenger alatt, az Androsz sziget mellett. A víz alatti kutatások jelenleg is folynak.

Az 1900-as évek közepén Edgar Cayce, az akkori idők legnagyobb látnoka a következőket mondta Atlantiszról: - Atlantisz templomának egy része előkerül majd a történelem üledéke alól, Bimini közelében a tenger fenekén.- Cayce szerint a katasztrófát a napenergiával való visszaélés indította el. A tűzkövek - ahogy ő nevezte ezt a kristályt - az emberi szem számára láthatatlan sugarakat bocsátottak ki, amelyek azonban mindenen áthatoltak. Ezek éppúgy lehettek a halál, mint - energiaként - az élet forrásai. A kristályt a Nap sugarai aktivizálták - mondta Cayce. A csiszolt prizmák vagy üveglencsék segítségével az összegyűjtött sugarak működtették a különféle közlekedési eszközöket (vasutakat, hajókat is). Nem szándékosan ugyan, de túl magas fokozatra állították a berendezést, és ez okozta a pusztító erők elszabadulását. Ekkor az óriássziget öt részre szakadt, majd újabb romboló erők léptek működésbe, melyek hatására mindegyik a tengerbe merült. Ezt a sugarat a tudósok csak huszonöt év múlva fogják felfedezni. " Atlantisz jelt ad majd magáról a világnak: a századfordulón a szigetek kiemelkednek hullámsírjukból" - szól a látnok. A megjövendölt időben a kaliforniai egyetem kísérleti fizikusai bejelentették: az antineutronok elvileg egyesíthetők az antiprotonokkal és az egyesülésből létrejön az "antianyag". Ha az ez közönséges anyaggal kerül kapcsolatba, egész tömege energiává alakul, nem csupán egy kis töredéke, mint maghasadás, vagy a magfúzió esetén.

Talán végre pont kerülhet a történet végére, hiszen nemrég egy műhold jóvoltából különös rajzolat vált láthatóvá az Atlanti-óceán fenekén, a Kanári-szigetek közelében. A szabályos négyszög alakú mintáról a szakértők azt állítják, hogy semmiképpen nem lehet a természet műve, így meggyőződésük, hogy ember alkotta leletre bukkantak. Azonban feltehetően még sokáig kell várnunk a bizonyosságra, hogy valóban az ideálisnak képzelt civilizáció egykori lakhelyét találták-e meg. Valamint kérdés az is, hogy milyen titkokat tartogathat még ez az óceán mélyén rejtőző, Wales nagyságú terület.

Az egyiptomi kapcsolat

- Egy felirat, amelyet a mükénei Oroszlánkapun tártam fel, arról tudósít, hogy Miszor, akitől a felirat szerint az egyiptomiak származnak, Thot egyiptomi isten fia volt, ki pedig egy atlantiszi papnak a fia, aki beleszeretett Chronos isten egyik leányába, és emiatt menekülnie kellett. Hosszú hányódás után Egyiptomba jutott. Ő építette az első szaiszi templomot, és ő tanította a papokat anyaországának bölcsességére"- írja Heinrich Schliemann, az egyebek mellett Mükénét és Tróját is feltáró régész.

A nyár kétségkívül egyik legtöbb nézőt vonzó filmje az Angyalok és démonok, amit sokan a nagy vitát kavaró Da Vinci kód folytatásának tekintenek.

A nyár kétségkívül egyik legtöbb nézőt vonzó filmje az Angyalok és démonok, amit sokan a nagy vitát kavaró Da Vinci kód folytatásának tekintenek. A történet ez alkalommal a Vatikánvárosban játszódik, főszereplői pedig az illuminátusok. A Rend, amelynek a katolikus egyház a legősibb ellensége. A Rend, amely minden bizonnyal a mai napig működik.

Valóban ők irányítják a világot?

Sokan úgy vélik, Dan Brown nem tesz mást, csupán elméleteket gyárt. Ha viszont ez így van, akkor miért fordulhat elő az, hogy a római katolikus egyház ennyit foglalkozik vele, a könyveivel, és a könyvei alapján készült filmekkel? Úgy tűnik, Dan Brown író, művészettörténész nagyon is felkeltette a Vatikán érdeklődését, amelynek egyik oka, hogy a Da Vinci-kód, majd az idei nyár egyik legnagyobb slágerfilmje, az Angyalok és démonok alapjaiban rengetheti meg az egyházba vetett hitet.

Az elit társasága

Az Illuminátus Rendet Adam Weishaupt kánonjogi tanár (1748-1811) 1776 május elsején alapította Inglostadtban. Igaz, Illuminátusokról az ő megjelenése előtt is lehetett hallani, viszont ma már kizárólag Weishaupt követőire használjuk ezt a kifejezést, aki még diákévei alatt keveredett a szabadkőművességbe. A Rend nagyon gyorsan magába olvasztotta a szabadkőművesség vezetőit. A szervezet rögtön el is kezdett dolgozni a tervükön, amelynek lényege az új világrend volt, amit a "Protocols of the Elders of Zion" nevű dokumentumba részletesen le is írtak. Különös módon taglistát, egyéb dokumentumot soha nem találtak, ezért tulajdonképpen csak találgatni lehet, hogy mely korokban kik voltak a követői. A történészek abban egyetértenek, hogy az Illuminátus Rend általában az elitből, a felső tízezerből verbuválta tagjait. Az Illuminátusok által megálmodott új világrend hét pontban foglalható össze:

1. minden fennálló kormányzat megdöntése
2. a magántulajdon eltörlése
3. az öröklés megszüntetése
4. a patriotizmus felszámolása
5. a vallás megszüntetése
6. a házasság eltörlése
7. egy világkormány létrehozása

Egy mondatba összefoglalva: a cél nem más, mint létrehozni egy olyan szervezetet, amely az egész világ felett áll.

De vajon sikerülhet az illuminátusok terve? Ha kíváncsi a válaszra, olvassa el a róluk szóló cikket az Ezo élet magazin ötödik lapszámában.

Megszámlálhatatlan elmélet született a Jézus és az apostolok által, az utolsó vacsorán érintett serlegről. Ezek közül sok hihetetlennek tűnik, némelyik ésszerűnek látszik, de mindegyik valamiképpen a szellemi felébredés eszméjéhez kapcsolódik. A Grált legtöbben a halhatatlanság ígéretének, az emberi álmok és vágyak beteljesülésének tekintik. Mások úgy vélik, a kehely nem más, mint az örökkévalóság bizonyossága.

A földi élet célja a "mindent tudás" birtokbavétele volt - ezért keresték és keresik a Szent Grált ma is. A szellemtudomány szerint a kehely az égből materializálódott, és Noé vette először kezébe. Sokan azt vallják, hogy a Grál Lucifer koronájának smaragdékszere, amely az alázuhanás után edénnyé alakítva szolgált, s aki birtokolja, képes legyőzni a gonoszt. Megint mások úgy mondják, hogy Sába királynő vitte el, és adta Salamonnak. Van, aki szerint Szemirámisz ajándékozta Melkizedeknek, "Szálem királyának, a fölséges Isten papjának", de az a vélemény sem ritka, hogy Séth visszatért az Édenkertbe, hogy gyógyító írt kérjen apja bajára, s ekkor hozta magával a kelyhet a földi világba, amely mindent képes meggyógyítani.

Arthur király legendája

Ahogy a Szent Grál eredetéről, úgy kinézetéről is számtalan elmélet kering. A jelentése eredetileg "széles tál", amely minden pillanatban ételt és italt nyújt tulajdonosának. Az utolsó vacsorán ebből ivott Jézus és az őt körülvevő apostolok, kereszthalálakor pedig ebbe fogták fel a Megváltó, lándzsa ütötte sebből kifolyt vérét. Az Isten fiának feltámadása után az ereklyét angyalok tartották ég és föld között, majd a Templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén. Az edény jáspisból való, és aki rápillant, örökké fiatal marad. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja, mert létezése óta szüntelenül őr vigyázza.

A Grál-mítoszok nagy része azonban szorosan kapcsolódik az Arthur legendákhoz is. Az 5. században élt lovagkirály tanítója az ősi kelta-druida hagyomány őrzője, tudója és varázslója, Merlin, aki tisztánlátásával vezeti és oktatja uralkodóját. - "A hősi cselekedetek addig mit sem érnek, ameddig a földi királyságot szolgálják, és nem törnek egy magasabb cél felé" - tanítja Merlin Arthurnak, mikor a lovagkor híres kerekasztal-társasága elindul a Grál keresésére.

Ám nemcsak távoli idők homályába vesző hősök kutattak az ereklye után. Annak erejében hitt Hitler is, aki felettébb áhította a szent tárgyat, amelyben földi hatalma égi biztosítékát látta. Hű csatlósa, Himler vezetésével kerestette lázasan, de eredménytelenül.

A megváltó vérvonala

A témát feldolgozó műveket a katolikus egyház hosszú évszázadokig tiltólistán tartotta. Kérdés, hogy ezek az irodalmi alkotások vajon mivel vívták ki Róma ellenszenvét? Az egyik hagyomány szerint, a Jézus Krisztus kiömlő vérével jelképpé átlényegülő edény más értelemben is kapcsolódik a vérhez, a vérséghez. Egyesek Jézus családvonalának titkos, ma is meglévő folytatását vélik felfedezni és tisztelni a Grál hagyományban. Ez az értelmezés abból indul ki, hogy Jézusnak volt felesége, mégpedig Mária Magdolna, így a Grál az asszony méhe, a Megváltó vérvonalának továbbvitele, tehát az e kapcsolatból születettek, és az őket követő utódok szimbóluma. Állítják, hogy a Templomos lovagrend tagjai Jézus vérrokonai voltak. Nem véletlenül küldték őket a Szentföldre, céljuk az volt, hogy Salamon templomából Európába hozzák a kincseket. A kincsek között volt a Jézus családfájára vonatkozó dokumentum is. Ennek oltalmazói voltak a vöröskeresztes lovagok, a Szent Grál őrzői. Jézus földi halála után a rokonai és követői elmenekültek Jeruzsálemből, néhányan Marseillesben telepedtek le. Beházasodások révén a későbbi frank uralkodók családjába is bekerültek. 1209-ben, III. Ince pápa utasítására a keresztes hadak kiirtották a Pireneusok északkeleti lábánál levő tartományok védtelen lakosságát. Az itt élő katharok, vagy albigensek, még hittek a reinkarnációban, elutasították a katolikus egyház tanításait. A fizikai világot sem értékelték igazán, az életutat, amit mindenkinek végig kell járni, csupán próbakőnek tekintették. A perfectek, a katharok főpapjai az ostrom hevében kimenekítették a titkos, szent tárgyakat Montségur várából, így azok biztonságos helyre kerültek. Azóta is keresik a Szent Grált.

Mária Magdolna méhe

Titokzatos kelyhek többször is felbukkantak a középkorban. Az Anjouk birtokában is volt ilyen, azzal a babonával kísérve, hogy "aki iszik belőle, az meglátja Jézust és Mária Magdolnát". Akik azt gondolják, hogy Mária Magdolna méhe a szent kehely, a párizsi Notre-Dame -ra mutatnak, amelynek formája valóban anyaméhre hasonlít.

Egy másik történet szerint, arimathiai Józsefet megvádolták Jézus testének eltulajdonításával, ezért börtönbe zárták. Kiszabadulása után egy 12 főből álló csoporttal elvitte a kelyhet Angliába - egyesek szerint Avalonba. Itt elkészítették az utolsó vacsora asztalának pontos mását, és felépítettek egy templomot, Máriának felajánlva. Ez a szent hely vált a Grál őrzőjévé. Nagy Lajos is "Grál - ivadék" volt, bensőséges kapcsolat főzte a magyar alapítású Pálos rendhez, ahol 1786-ig tartották arimathiai József ünnepét. A Grál - keresők szerint a kereszténység előtti kelta vallás két talizmánjának, Dagda üstjének és az uralkodói hatalom jelképének eszmei hordozója lehet a kupa. C.G. Jung és követői úgy tartják, hogy a Grál azt a belső teljességet szimbolizálja, amit az emberek mindig is kerestek.

idézet az EZO élet magazin 2009. június-i számából. www.ezo.tv

Fekete J. József

Dan Brown amerikai regényírónak köszönhetően, 2003 júliusában megszületett a felnőttek Harry Pottere, A Da-Vinci-kód, amely 2004-től már magyarul is olvasható. Népszerűségét mi sem támasztja alá jobban, mint hogy immár tizenhét milliónál több példányban adták el, olvasói lelkesen ajánlják barátaik és ismerőseik figyelmébe, az Interneten rajongói oldalakat nyitottak a regényről való csevegés érdekében, eddig tíz "ellenkönyvben" igyekeztek cáfolni a regény állításait, és jelképes pert is indítottak a mű és szerzője ellen, ugyanis egyes olvasói, akik képtelenek elválasztani a tényeket a fikciótól, szó szerint veszik a könyv állításait, és egyenesen a kereszténység elleni támadást olvassák ki belőle.

A regényben a hősök körül bonyolódó történések során fölbukkan a Sion-rend, amelynek a korai középkortól kezdve esküdt feladata azoknak az első kilenc templomos lovag által a Szentföldön, Salamon temploma alól kiásott, majd Európába csempészett és ott elrejtett dokumentumoknak és ereklyéknek, a Szent Grálnak - legyen az bármi is - a megőrzése, majd, amennyiben elérkezik a megfelelő idő, feltárásuk. Másfelől a katolikus egyház Opus Dei elnevezésű, hagyományelvű rendjének vezetője, miután a Vatikán megvonni látszik támogatását a prelátusi rendtől, magának szeretné megkaparintani a korlátlan hatalmat biztosító Grált, az ugyanis a közhiedelemmel szemben nem az a kupa, amiből Jézus az utolsó vacsorán ivott, és amibe keresztre feszített testének vérét felfogták, hanem olyan igazságok dokumentumai, amelyek Constantinus, a pogányból lett keresztény császár parancsára ki lettek ebrudalva a Bibliából, és ezáltal végzetes történelemhamisítás irányította a keresztény világ életmenetét. A titokhoz vezető kód Leonardo da Vinci festményein van elrejtve. és innét pereg a regény.

Leonardo Utolsó vacsorája. Dan Brown szerint a festő egy titkos rend nagymestere volt

Tény, hogy a Vatikánról nem sok jó szó hangzik el a műben, de annak távolról sem a kereszténység, vagy a katolikus és a protestáns egyházak támadása a célja, hanem egy revizionista Mária Magdolna-történet megalkotása, amely visszavezet egészen a világot uraló női princípium kezdeteihez, a Földanya mítoszaihoz, hogy a pogány rítusokon keresztül Krisztus után a harmadik századig nyomon kövesse a nőnek a természetfilozófiában, a családban, a közéletben és a spirituális létben való kitüntetett, és/vagy bár egyenrangú szerepét, ami a harmadik századtól fogva egyszerűn megszűnt, a vallási-közéleti előírások visszakormányozták a nőt a családba, azon belül is a konyhába és a hitvesi ágyba. A lázadókat pedig válogatott, leleményes és kíméletlen eszközökkel térítették jobb meggondolásra. A katolikus inkvizíció adta ki azt a könyvet, amely alighanem a legvérszomjasabb kiadvány az emberiség történetében. A Malleus Maleficarum - avagy a Boszorkányok pörölye - oltotta be a világot "a szabadgondolkodó nők veszélyeivel', és iránymutatással szolgált a klérusnak, hogyan azonosítsa, kínvallassa és pusztítsa el őket. Akiket az egyház "boszorkányoknak" bélyegzett, azok között voltak tudósok, papnők, cigányasszonyok, misztikusok, természetimádók, javasasszonyok és mindenféle nők, akik "gyaníthatóan az anyagi világban gyökereznek". Bábákat öltek meg azért az eretnek praxisért, hogy orvosi tudásukat használva enyhítették a szülési fájdalmakat azt a szenvedést, amelyről az egyház azt állította, hogy Isten jogos büntetésként mérte Évára, mert evett a tudás fájáról, és ezzel kaput nyitott az eredendő bűnnek. A boszorkányüldözések három évszázada alatt az egyház elképesztő számú - ötmillió! - nőt égetett meg máglyán.

"A propaganda és a vérontás megtette a hatását. A mai világ rá az élő bizonyíték." - írja erről Dan Brown. Az általa támogatott alternatív Jézus-történet szerint Jézus halála előtt Mária Magdolnával megházasodott és gyermeket, vagy gyermekeket nemzett, aki a gyerekekkel francia földre menekült, ahol a zsidó közösség királyi vérként tisztelte őket. Leányuk, vagy leszármazottja beházasodott a Meroving-házba, így Jézus vérvonala ezen az uralkodóházon belül él tovább, a regény szerint napjainkig töretlenül. A Da Vinci-kód nem egyedülálló műalkotás, amely támogatja ezt a feltevést. Martin Scorsese például nagy port felvert, több helyen betiltott filmet rendezett Krisztus utolsó megkísértése címmel Nikosz Kazantzakisz Az utolsó kísértés című regényéből, Karen King Mária Magdolna Evangéliuma című könyvében pedig azt állítja, hogy Mária Magdolnát a férfisovinizmusból fakadó féltékenységből állították be megtért prostituáltnak, hogy eltitkolják, milyen buzgó munkatársa volt Jézusnak, mert féltek attól, hogy példája alapot szolgáltathat a nők előretöréséhez az egyházon belül, és érvanyagot nyújt majd a női vezetés elterjedéséhez. Az azonban a biblia-történészek által is bizonyított tény, hogy a Magdala városából származó Mária, magdalai Mária, vagy Mária Magdolna, Jézus társa, a keresztény egyházakban a női szolgálat mintája, nem azonos a Jézus által megmentett prostituálttal. A tévedés még 591-ből származik, amikor Nagy Szent Gergely egy prédikációjában Mária Magdolnát azonosította azzal a névtelen bűnös nővel, aki Lukács szerint egy alkalommal kenettel kente meg Jézus lábát. Szent Gergely két különböző bibliai történetet mosott egybe, amelynek sem a szereplői, sem a helyszínei nem azonosak.

Tény az is, hogy a Bibliában bizony kevés a nőszereplő, háromezer személyiség közül még háromszáz sem. Tény az is, hogy a Szentírás bemutat olyan nőket - Ráháb, Debóra, Eszter királyné, Abigail -, akik fontos feladatokat végeztek a társadalom irányításában, olyanokat, akik kimondottan spirituális tevékenységet folytattak, az Ószövetségben például Hulda prófétanő és Anna prófétaasszony, az Újszövetségben Lidia és Priscilla. Ezek a hölgyek nem tagadták meg a férfi tekintélyelvet, hanem éppen a férfiak védelme alatt töltöttek be nagyon fontos szerepkört. Dan Brown pontosan ezt állítja: a világban nem létezik férfi tekintélyelv, hanem csak van férfi és női princípium, és ezeknek a harmóniája adja meg a lét élhetőségét. A Time magazin cikkírója szerint: "A kereszténység története során egy olyan szemlélet alakult ki a férfi és a női szerepekről a társadalomban, a családban és a keresztény hitéletben is, amely a férfit magasabb rendű lénynek állította be a nőnél, és ezzel a nőket hosszú évszázadokra megfosztotta olyan alapvető jogoktól, amelyeket pedig maga a Szentírás biztosítani szándékozott a számukra. A hosszú időre valóban méltatlan társadalmi és egyéb szerepre kárhoztatott nők jogfosztásuk, társadalmi, szellemi, erkölcsi és szexuális kizsákmányolásuk ellen tiltakozva olyan mozgalmat kezdeményeztek, amely úgyszintén számos ponton nem harmonizál a Bibliával."

De térjünk vissza a könyvhöz! A Da Vinci-kód olyan regény, amely megváltoztatta a világot. Nem abban az értelemben, hogy világnézeti változást hozott volna, noha elhintette a kételkedés magvát, hanem hatása kivetült a világra: Párizsban turistautakat szerveznek, amelyen az érdeklődők végiglátogathatják a könyvben szereplő helyszíneket, a regény utolsó oldalain feltűnő skóciai Rosslyn-kápolna gondnoksága pedig kénytelen volt korlátozni a látogatások számát, ugyanis a regény megjelenésétől fogva 56 százalékban növekedett a látogatottsága, egy hónappal a mű megjelenését követően már kilencezren keresték föl a kápolnát, és félő, hogy a jelképektől zsúfolt, tizenötödik századi homokkő-faragványokat a látogatók tapogatásukkal és leheletükkel tönkreteszik. A Firenze, pontosabban Empoli közelében lévő Vinciben (itt, Vinckastélyban született Leonardo 1452-ben, és innét a da Vinci neve is) megtartották "A Da Vinci-kód perét". Bizony, ez engem a boszorkányüldözésre emlékeztet, különösen az, hogy a perben a könyv védelmében senki sem szólalt fel. Renato Bellini helybeli tiszteletes szerint a könyv semmit sem mond el a hit lényegéről, egyszerűen csak misztikus és hamis képet fest a konzervatív római katolikus mozgalom, az Opus Dei céljairól. "A könyv szerint a mozgalom annak a politikai és gazdasági hatalomnak a misztikus középpontja, mely Jézus és Magdolna történelmi igazságát próbálja elkendőzni, ám ez képtelenség" - mondta a tárgyaláson Bellini. Valóban képtelenség, a regény ugyanis ezt nem állítja. Jose Antonio Ullate Az igazság a Da Vinci-kódról című könyvében keresztényellenesnek, tévedésekkel teli, "kocsmai szellemességű" könyvnek nevezi Dan Brown regényét, ami "ezoterikus hiedelmeken alapul, amelyek tagadják a természetfeletti Isten létezését, valamint olyan szabados etikán, amely a szabad szexualitást hirdeti. [...] A zagyvalékok és a vulgáris hibák mögött az olvasóknak észre kell venniük, hogy a könyv a kereszténységet a szívében támadja. A ravasz krimi mögött a katolikus doktrína és az egyház történetének lerombolási szándéka áll." A végső és támadhatatlan igazságot Martin Lunn mondta ki A Da Vinci-kód megfejtése című munkájában: "Egy regény, bármilyen mértékben támaszkodjon is a valóságra, szükségképpen fikció marad, s nincs ez másképp Dan Brown A Da Vinci-kód című világsikerével sem."

Bővebb információ:

www.davincikod.lap.hu
www.sonypictures.com
www.thelostsymbol.com
www.intercom.hu