1945 óta ismerik az amerikaiak, de csak néhány évtized után ismerhette meg a világ a létezésüket

A történelmi Kína építészeti alkotásai közül jól ismert a Nagy Fal vagy a „Tiltott város”, de a kínai piramisok léte a nagy nyilvánosság és a történészek számára is egészen az 1990-es évek elejéig jórészt ismeretlen volt. Pedig Kínában mintegy 100 piramist tartanak nyilván, melyek csonka gúla alakú építmények. Ezek nagy része az „agyaghadseregről” is híres Xi'an város közelében található, mintegy 70 mérföldes körzetben.



Megismerésük története

Kínában már az ősidőkben is élt legenda a "fehér piramisról", mely méretben felül-múlja a világ valamennyi piramisát. Az első felvétel a II. világháború végén, 1945-ben készült az építményekről a Chin Ling Shan hegyektől 60 mérföldre északra Xi'an tartomány délkeleti részén. A felvételt egy James Gaussman nevű pilóta készítette. Ezt a felvételt hivatalosan az amerikai hadsereg csak 45 év elteltével, 1990-ben publikálta. A hidegháborús időszakban a terület Kína elzárt zónája lett, ahová idegeneknek bejutni szinte lehetetlen volt. Újabb értesüléseket a piramisok létezéséről 1967-ben Robert Charroux szolgálatott a nyugati világnak ( Masters of the World). Az első nyugati utazó, aki eljutott a lezárt övezetbe, egy német író, Hartwig Hausdorf volt, aki számos felvételt készített róluk, majd megjelent saját műve, a Die Weisse Pyramide (A fehér piramis) 1994-ben előbb németül, majd lefordították angol nyelvre is, The Chinese Roswell (A kínai Roswell) címmel 1998-ban. Hausdorf könyvének megjelenését követően számos honlapra felkerültek a képek a kínai piramisokról, azonban egzakt régészeti információk mind a mai napig nem állnak rendelkezésünkre.



Hausdorf egyik forrása Bruce Cathie Híd a végtelenbe (Bridge to Infinity, 1983) című könyve volt, melyben Cathie leírja Gaussman felfedezésének történetét. Eszerint, Gaussman a II. világháború idején repüléseket végzett India és Kína felett, amikor egyszer műszaki hiba miatt alacsonyabb repülési magasságba kellett ereszkednie. Később egy hírszerző tisztnek így mondta el a vele történteket: „Megdöntöttem a gépet, hogy elkerüljek egy hegyet, és egy síkság fölé értem. Közvetlenül alattam egy hatalmas fehér piramist pillantottam meg. Amit láttam, olyan volt mint valami álom. A piramis csillogóan fehér volt, mintha fémből, vagy valamilyen kőből lett volna. Mindegyik oldala tiszta fehér volt. A legkülönösebb a teteje volt, ami hatalmas drágakőre vagy kristályra hasonlított. Nem tudtunk leszállni, noha szerettünk volna. Mellbevágó élmény volt.”



Nem tudjuk, hogyan került Cathie birtokába Gaussman beszámolója, és azóta is számos könyv és honlap idézi a történetet. Steve Marshall egyik cikkében (The White Pyramid, Fortean Times, 2002 December) lehetségesnek tartja, hogy Gaussman csak újramesélte azokat az élményeket, melyek Maurice Sheahan ezredest, a TransWorldAirline távol-keleti igazgatóját érték. Sheahan cikke a fehér piramisról 1947 március 28-án jelent meg a The New York Times-ban, „U. S. Flier Reports Huge Chinese Pyramid in Isolated Mountains Southwest of Hsian” címmel. Leírja, hogy a kínai piramis, amit látott, „eltörpül” az egyiptomi piramis mellett, és magasságát 1000 lábra, alapélének hosszát 1500 lábra becsüli, ami valóban nagyobb, mint a gizehi Kheopsz-gúla, mely 450 láb magas. Sheahan elmondja, hogy a piramis egy megközelíthetetlen völgyben fekszik a Qin Ling hegyek lábánál, 40 mérföldre délkeletre Xi'an (Hsian, Sian) városától. Közelében van egy kisebb piramis, és a völgy vége felé kisebb temetkeződombok, melyek láthatóak a Longhai-i vonatról. Mindazonáltal Sheahan a cikkében nem írja le, hogy a piramis fehér lenne, sem azt, hogy kristályszerű lenne a teteje. Fénykép nem jelent meg a cikkben, csak később volt látható egyetlen fotó a New York Sunday News 1947. március 30-i számában a kínai fehér piramisról. Sheahan egy völgybe helyezi a piramist, míg a fotó egy nyílt síkságot mutat. Az is ellentmondásos, hogy Sheahan „tökéletes gúla formáról” beszélt, a fenti képen viszont a piramis élei erősen lepusztultak.




Földrajzi elhelyezkedésük

A fő régészeti terület, ahol méretében a Gizai nagy piramissal vetekedő építmény is található, a Qin Chuan Síkságon fekszik, közép Kínában. Továbbiak találhatóak a Qin Lin völgyben, Qin Ling Shan hegységben, 100 km-re délkeletre Xi'an-tól, Moa Lingnál, közel Xianyanghoz, 50 km-re keletre Xi'an-tól, a Wei Ho folyónál, Xi'an-tól északra Stensi Shandong (kőpiramisok), és Taibai Shan hegységben, a Qin Ling hegység legmagasabb részén. A kínai piramismező koordinátái: N 34° 20′ 17″, E 108° 34′ 11″

A történelmi Kínát olyan dolgokból ismerjük, mint a Nagy Fal és uralkodói dinasztiái vagy a remek kínai áruk. A kínai piramisokról nem sokan hallottak, pedig Kínában sok piramis is található, számuk meghaladja a 100-at. Legtöbbjük Xi’an városától 70 mérföldes körzetben található. Ez a térség teljesen ismeretlen számunkra, bár ez változhat, ha Kína nyitottabban áll hozzá.

A kínai piramisról készült első fotó 1945-ben készült, a II. Világháború végén. Ez a Nagy Fehér Piramis, a Qin Ling Shan hegyekben áll, kb 60 mérföldre délkeletre Xi'an városától. A fényképet 45 éven keresztül a Amerikai Hadsereg őrizte, mielőtt a nyilvánosság tudomására jutott.

A legnagyobb áttörés akkor következett, amikor Hartwig Hausdorf, német író és kiadónak lehetősége volt bejutnia néhány tiltott területre. Ekkor talált meg és fotózott le sok piramist. Aztán Hartwig Hausdorf megírta kínai útjának tapasztalatait és a beszámolót a piramisokról.

Ahogy azt a fotókon lehet látni, a piramisok Kínában épp olyan hatalmasak, mint bármely más piramis, melyek Egyiptomban, Mexicoban vagy a világ más pontján láthatóak.
Ezek a képek, és mások, melyek időről időre előkerülnek, lehetővé teszik a kutatók számára, hogy az ősi világ képének darabjaiból összerakják a múltat.

A főpiramis területe a Qin Chuan alföldön van, Kína középső részén.

Qin Lin Völgy
Qin Ling Shan hegység - 100km-re délnyugatra Xi'an-tól
Moa Ling - Xianyang városka közelében, 50km-re nyugatra Xi'an-tól
Wei Ho folyó – északra Xi'an-tól (Kínai Birodalom)
Stensi
Shandong - Kő Piramis
Taibai Shan hegység - 10,000 láb magasan, a Qin Ling hegység legmagasabb pontján

Vajon a piramisok a kínai uralkodók síremlékeként épültek, vagy csak másolatai voltak a már létező nagy Fehér Piramisnak? "Az első császár" c. televíziós dokumentumfilmben a piramisokról úgy nyilatkoztak, hogy azok kínai császárok síremlékei voltak. Hartwig Hausdorf elmélete szerint földön kívüliek kapcsolatára utal, melyet könyvében, a ’Kínai Roswell’-ben fejt ki.

Az ősi szövegek szerint, melyet az agyag hadsereg melletti földhalomban találtak, úgy számolnak be róla, mint a kínai császár pihenő helye. Úgy feltételezik, hogy tartalmazza a kínai birodalom modelljét, folyékony higanyból folyókkal, a tetőn pedig az eget ábrázolták csillagokkal és konstellációkkal. A szöveg beszámol a létező agyaghadseregről is. Ez a leírás pedig korrektnek bizonyult, ennek tekintetében feltételezhetjük, hogy a szöveg többi része is igaz.

Eddig még senki sem ásta ki ezt a sírt, de a próbálkozások mérgező anyagok jelenlétét mutatták, ezért erre bármiféle kísérlet nagyon veszélyes lenne.

Egy nagy kérdés marad: Minden piramis olyan mint ez, vagy ez a kivételő Ezek azok a kérdések, melyeket nem lehet megválaszolni addíg míg egy alapos feltárás el nem kezdődik.

http://www.earthquest.co.uk/articales/theory.html

Az 1998 második felében kezdődött kutatás során az internet segítségével kerestünk információkat az ősi világról. Találtunk egy honlapot, mely új információkkal szolgált a kínai piramisokról. Az oldal közölt egy cikket

Hartwig Hausdorf -tól, ’A földön kívüliek hagyatéka’The Exterritorial Legacy címmel. Ez a cikk az ő elképzeléseit tartalmazza a piramisok keletkezéséről. Az oldal sok fényképet közöl, melyeket Hartwig Hausdorf készített, amikor eljutott olyan helyekre, ahová Kínában korlátozzák az odautazók számát. Ez az egyik fő oka annak, hogy a világon nem tudnak ezekről a piramisokról. A piramisok egy 100 km-es körzetben állnak Xi'an városa körül, mely város az agyagharcosoktól kapta hírnevét. Ez a hadsereg egy másik piramis dombját őrizte, mely feltehetően az első kínai császár, Chin sírhelye volt. Kínának ezen részében több mint 100 piramis található.

Mivel Kínában nem volt lehetséges kutatást végezni a helyszínen, sem a többi piramisnál, nem maradt más választásunk, azzal a kevés anyaggal dolgoztunk, ami a rendelkezésünkre állt. Az egyik fénykép több piramist mutat, melyek sorba rendezettnek tűnnek. Ez a fénykép tűnt a legalkalmasabbnak a vizsgálatra. Számítógépes technológiát alkalmazva, először kinagyítottuk és felerősítettük a képet, aztán kinyomtattuk két A3 lapra. Ez alapján tudtunk tovább dolgozni a piramisok körülbelüli elhelyezkedésén.

Szükség volt a sarkalatos irányvonalra, hogy viszonylagosan megállapítsuk a piramisok fekvését. Mivel nem állt rendelkezésünkre több információ, ez elég nagy gondot okozott. A megoldás a fotó kinagyításában rejlett. Nagyjából megbecsültük a magasságát, ennek következtében a helyzetét a Naphoz, a fákról vetett árnyékok hosszúsága alapján (kb. 32 fok). Aztán ezeket az adatokat, hivatkozásokat bevittük egy számítógépes programba, és úgy tippeltük, hogy a fénykép délután 14.30-kor készült, a nap délnyugatra volt. Ezek után azt következtettük, hogy a négy központi piramis a Kelet-nyugati tengelyben fekszik.

Aztán a Graham Hancock's féle ötlet, a "Heavens Mirror" (Mennyei tükör), és a "Keeper Of Genesis" (Eredet örzői) c könyvekben, és Robert G. Bauval Orion - Giza elképzelése a "The Orion Mystery" (Az Orion misztérium) frissítette fel a memóriánkat. Csillagtérképeket kezdtünk tanulmányozni, figyelve a legmeghatározóbb konstellációkat. Nem volt nehéz rájönni, hogy az a feltételezésünk, hogy a piramisok állásának helyzete megegyezik az Ikrek csillagképpel, hozzáadva a szomszédos Orion csillagkép Betelgeuse nevű csillagát is. A fotó alapján úgy tűnt, mintha azt egy másik piramis tetejéről készítették volna. Amennyiben ezt is hozzászámítjuk az eddigi feltételezéseinkhez, megkapjuk a Taurus (Bika) csillagkép legfényesebb csillagát, az Aldebarant.

ezen információk birtokában számítógépen modelleztük a csillagos eget, hogy megvizsgáljuk az égbolt eme részét az időben visszafelé menve, különösen kiemelve egy időpontot, i.e. 10 500-at. Graham Hancock feltevései alapján ez az időpont fontossággal bír a múlt felderítésében. Megállapítottuk, hogy ebben az időpontban az Ikrek csillagképben kelt fel a nap a tavaszi napéjegyenlőség idején. A piramisok helyzetével tehát megegyezett az égbolt, ekkor a napfelkelte idején.

Mindezt egy számítógép segítségével és néhány technikai rajzzal értük el. Ezt úgy kellene kezelni, mint jelen teóriát. Egyetlen útja, hogy megerősítsük feltevéseinket, a terület professzionális feltárása. Azért tettük közzé, hogy mások véleményét is megkapjuk róla, melyekkel esetleg Graham Hancock elméletét is összekomponáljuk.


Az új információk és fényképek birtokában vált lehetővé, hogy megtaláljuk a második kapcsolódást Graham Hancock és Robert G. Bauval munkájával a kínai Piramisokhoz.

Talán Ön látta már a kínai piramisokról készült két fotó másolatát a világhálón, ha még nem, úgy legyen nagyon körültekintő. Miközben nézzük a képeket, úgy tűnik ez nem az a terület, ahol Hartwig Hausdorf készítette a fotóit. Mi csak megbecsülni tudtuk a piramisok igazi méretét, bár volt néhány benyomásunk a körülöttük elterülő mezőgazdasági terület láttán.

Most vessünk egy közelebbi pillantást a másodikra, mely az első képnél közelebb hozza, és jól látható, hogy néhány piramis nagyobb a többinél. Több dolgot vehetünk észre ebből a képből. Az első, hogy van két nagy piramis, melyek külön állnak a többitől. Másodszor: a legtöbb kisebb piramist egy egyenes vonal mentén rendezték el. Harmadszorra: lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, de fontos lehet, hogy megérthessük belőle a piramisok elhelyezkedését. A négy legnagyobb piramis egy alap mintát rajzol ki a földön, és közülük három egyenes vonalban fekszik, a negyedik kicsit beugrik a többihez képest.

Ha most a két két legnagyobbra koncentrálunk, és a vonaltól kicsit beugró harmadikra, ugyanezt a rajzolatot látjuk Gízában, Egyiptomban is, és Teotihuacanban, Mexicoban. (Robert Bauval és Graham Handcock szerint). A grafikus program segítségével össze lehet hasonlítani a három földi helyszínt és (Giza, Teotihuacan, Kíina) és az Orion csillagkép övcsillagainak elhelyezkedését. Ezzel egy további lépést tettünk meg, hogy a sok képből egy egységes szülessen, bár ez sokak számára meglepő lehet.


A következő csillagtérképhez tudjuk viszonyítani a kínai piramisok földi elhelyezését. Nagyon sok oldalt találtunk, ahol hasonló következtetésekre jutottak. Ha ezeket Ön is olyan magával ragadónak tartja, mint mi, nem kell többet találgatnia, csak olvassa el ezen feltevések atyjainak oldalait: Robert G. Bauval és Graham Hancock

Csak a képek alapján ezek az adatok nagyon hozzávetőlegesek. Az ókori egyiptomiak és kínaiak csak felnéztek az égre és fent látták az Orion csillagképet, így mi most láthatjuk milyen pontos volt az ókoriak munkája.

Ezek az elméletek megegyezést mutathatnak vagy nem, de felfedhetik régmúlt civilizációk rejtett tudását.

A frigyládát mindig is legendák övezték. A Biblia szerint az Úr hangja szólt belőle, a zsidók számára Isten jelenlétét szimbolizálta. De még ma sem tudni biztosra, mit őriztek benne, vagy mire használták pontosan. Amit biztosan tudunk a frigyládáról, hogy fából és aranyból készült karikákba dugott rudakon hordozták, tetején pedig két szárnyas angyal állt egymással szemben, vakító fényben. A legenda szerint benne őrizték az Isten, és a zsidók közötti szerződés megpecsételését jelképező kőtáblákat, melyeken a Tízparancsolat állt.

Mágikus energia áradt a ládából

A frigyládát a Bizonyság ládájának is nevezik, mert a Tízparancsolatot rejtette, amit Mózes kapott a Sínai hegyen az Úrtól annak bizonyságául, hogy ő valóban kiválasztott. Mások szerint a láda egy manna nevű élelmiszert előállító készülék tartója volt. Ez a gép a XX. századi rekonstrukciók alapján egy atomenergiával működő, elektromosságot termelő szerkezet lehetett, amely zöldalgából állította elő fehérjetartalmú eledelt a Sínai-félszigeten negyven évig vándorló, 600 000 lelket számláló izraelita törzs számára. A vizet a hajnali harmat szolgáltatta, a sugárzáshoz szükséges rendkívüli energiát pedig állítólag egy mini-atomerőmű termelte, amely elektromosságot is előállított. Ez az energia a láda fedelén lévő két angyal szárnyai között jól láthatóan meg is jelent. Köztudott ugyanis, hogy a láda fedele fénylett, világított. Az ókori források alapján annyi biztosnak tűnik, hogy a zsidók a ládán keresztül kommunikáltak az Úrral, és az is, hogy fedele erős fényt árasztott magából. Továbbá ha valaki hozzáért, azt „villám sújtotta, és azonnal meghalt. Talán áramütés érte? Mi lehetett ez a titokzatos tárgy? Egy mini atomreaktor, vagy egy adóvevő készülékő

Titokzatos atlantiszi adóvevő készülék

Néhány feltételezés szerint Mózes nem a teremtővel, hanem egy másik kultúra képviselőivel tartotta a kapcsolatot a díszes „adóvevő készüléken keresztül. Az a teória is szárnyra kapott, hogy Atlantisz spirituálisan magasan fejlett lényei vehették fel a kapcsolatot különböző népekkel, így a zsidókkal is, hogy tudásukat továbbadhassák. A Tízparancsolat formájában azokat a törvényeket határozta meg az emberiség számára, amelyek annak fennmaradását segítették elő. Néhányan azt is feltételezik, hogy a frigyládán keresztül Atlantisz lényei folyamatosan tanácsokkal látták el a zsidókat. E feltevést két dolog is alátámasztja. Az egyik, hogy miután már nem birtokolták a ládát, kultúrájuk hanyatlásnak indult, a másik, hogy akik megszerezték, mind hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. A templomos rendek például a Szentföld visszafoglalása után bukkantak rá a mágikus ládára, ezután- vélhetően ennek köszönhetően jelentős mértékben nőtt a befolyásuk. Gyakran még a királyokat is kisegítették, és nemcsak anyagiakban, de szellemi téren is. Ha a legendák igazak, akkor az első kilenc templomos lovag egyfajta univerzális fizikai törvényre bukkant a kőtáblákon, amelyeknek birtokában elképesztő tudásra tettek szert.


Mi lett a sorsa?

A természetfeletti erővel bíró ládát sokan keresték a történelem folyamán. Még a második világháborúban is jó néhányan hinni vélték, hogy akinek a birtokába jut, az lépéselőnyt szerezhet az ellenfelével szemben. Ám az kétséges, hogy valaha is a nyomára bukkantak volna. Hogy hová tűnt, arról több feltételezés is született.

Mózes a Sínai hegy lábánál készíttette el a ládát, és a negyvenévnyi bolyongás alatt a sivatagban magukkal hordozták. Pusztai vándorlásaik során mindig a zsidókkal volt, míg végül Dávid király a jeruzsálemi Salamon-templomba nem vitette. Az épületet több száz évvel később lerombolták, és ezután a Bibliában többé nem esik szó a szövetség ládájáról. Megsemmisült, eltűnt vagy elvittékő

Bizonyos feltételezések szerint Etiópiában található. Eposzukban, a Királyok dicsőségében arról olvashatunk, hogy a Salamont elcsábító etióp királynő, Makeda fondorlatai révén került a láda Afrikába. Közös fiúkkal, I. Menelik királlyal ellopatta a frigyládát Salamontól, és az igazi helyére egy másolatot állíttatott. A történetnek azonban ellentmond, hogy az etióp nép ezután nem kezdett szédületesen fejlődni, és hogy a Salamont követően még több mint négyszáz éven át Jeruzsálemben volt a frigyláda legalábbis a Biblia szerint. Vagy a másolatot őrizték volna a zsidó papok, és a templomosok is máshonnan szerezték kimagasló tudásukat? Ezek a kérdések még mindig nyitva állnak…

Epizódok a frigyláda történetéből

A dicsőség energiája

"Ember készítette, de paranormális erők működnek rajta keresztül. tűz és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" írja egy népszerő angol szerző, Graham Hancock a történelem egyik legérdekesebb és legtöbb talánnyal övezett tárgyáról. A Discovery Channel tudományos ismeretterjesztő sorozat filmje szerint esetleges megtalálása minden idők legnagyobb régészeti szenzációja lenne, ugyanakkor legalább 2500 éve senki nem látta. Vannak azonban mint az elmúlt héten lapunknak nyilatkozó Haim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezetője , akik bíznak abban, hogy valahol megvan és egyszer előkerül az ősi frigyláda.

Ünnepi tüzijáték Jeruzsálem felett. A fény forrása Fotó: Reuters

A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követően Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol tűz, mennydörgés és füstfelhő közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Istentől. A frigyládával együtt ez a különleges erő is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggyőződhettek.

Intelligens erő

A frigyláda nem a méretével hatott: az akácfából készült és kívül-belül arannyal borított láda 115 centiméter hosszú és 70-70 centiméter mély, illetve széles volt. Két hosszú rúd amelyek szintén arannyal borított fából készültek tartozott hozzá. Ezek segítségével szállították, mivel a főpap kivételével senki nem érhetett a ládához. Az Isten és ember közötti kapcsolat tárgyi bizonyítékait kellett elhelyezni benne: a Tízparancsolat kőtábláit, majd Mózes testvérének, Áronnak a pusztában egy éjszaka alatt kivirágzott botját, valamint egy különleges élelmiszerből, a mannából megőrzött mintát tartalmazó aranykorsót. Ezekre a különleges találkozásokra utal e tárgy másik elnevezése, a Szövetség Ládája. 
A frigyláda fedele tiszta aranyból készült. Két mennyei lényt, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényből szólt. Ez a leírás a közelmúltban megihletett néhány ufókutatót is, akik arra gondolnak, hogy a fedélen keresztül egy földön kívüli civilizáció képviselője gondolatátvitellel kommunikált az általuk kiválasztott és átkódolt X-emberrel mármint Mózessel. 
Az erő és energia rendkívüli koncentrációjára, ami a frigyláda körül megmutatkozott, más, praktikusabb magyarázatok is születtek. A Disco-very Channel Elveszett frigyláda című filmje felveti annak lehetőségét, hogy a tárgyban a fa szigeteléssel elválasztott külső-belső aranybevonat révén egyfajta ősi akkumulátor mintájára hatalmas statikus energiamennyiség halmozódhatott fel, amely bizonyos esetekben a két pólus, azaz a kérubok szárnyai között kisült, és ez magyarázza a tűz- és fényjelenségeket, illetve egyes emberek megmagyarázhatatlan halálát, akik megérintették a ládát. 
A frigyláda néha valóban rémisztő volt. Steven Spielberg filmjében emlékezetes jelenet, amikor a nácik által elrabolt frigyláda kinyitását követően a felszabaduló energia a neutronbomba hatására emlékeztető módon olvasztotta szét a körülötte állókat. Ugyanakkor ez az erő intelligens módon viselkedett, hiszen voltak a filmben természetesen a főhős, Indiana Jones és partnere , akiket elkerült. Ám a frigyládának a Bibliában feljegyzett első "közszereplése" során valami hasonló történhetett. A Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadó "puccsisták" egy részét a többit akkorra már elnyelte a föld a frigyládából kitörő tűzfolyam ölte meg: "És tűz jöve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstölőszerekkel áldoznak vala."

Megáll a folyó

A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezetőjük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt: az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lévő víz akadálytalanul továbbfolyt. Talán a vízlépcsőket tervező mérnökök ki tudnák számítani, hogy milyen gigantikus erőnek kellett visszatartania a széles folyó vizét amely nem lépett ki a medréből, és nem zúdult a medren kívül , mindaddig, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon. A frigyládából itt kiáradó energia nagyságrendje csak a Vörös-tenger vizét felszíntől a tengerfenékig kettéosztó, természetfeletti szél erejéhez mérhető. Talán nem véletlen, hogy Spielberg ez utóbbi jelenetet is plasztikusan bemutatta egy másik alkotásában, ahol a hatalmas vízfalak mögött a tarka halrajok mintegy akvárium fala mögött úszkálnak.
A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az első meghódítandó város, Jerikó körül. Az élénk fantáziával megáldott angol újságíró és kincsvadász, Graham Hancock a frigyládáról írt Jel és pecsét című könyvében ezt a jelenetet úgy értelmezi, hogy az egy heti vonulás összesen tizenhárom teljes kör révén a különleges szerkezet olyan energiamezőt hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre úgymond éppen azért volt szükség, hogy az energiafelhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása és a százezernyi torokból feltörő kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszerő erőt, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a kőfalakat. Arra azonban Hancock sem tud magyarázatot adni, hogy miért viselkedett ismét intelligens módon a frigyládából felszabaduló energiahullám, amely az Izraellel nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.

A Dágon-szindróma

A Kánaán meghódítását követő időszakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi győzelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda előtt kellett a főpapnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. Sőt, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeretőikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak. Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes időszaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegendő lesz ismét elővenni a ládát, és máris garantált a győzelem. Nem: a Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. Sőt a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székéről, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsemő neve Ikabód ("Nincs dicsőség ") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dicsősége!"
A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig: hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát fő istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lévő titokzatos erő egyszer csak ellenük fordult. előbb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétlődött. Ezután a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát viszszaküldik oda, ahonnan jött, mielőtt kiirtaná az egész népet.
A frigyláda ezt követően hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nevű kirjat-jearimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezető fiatalok egyike, Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító erő szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelelő szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nevű férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.

Ígéret a nemzeteknek

Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Első Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen a frigyládát elhelyező papokat eksztatikus élmény érte: a ládából kitörő, sűrű fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép előtt egy profetikus imában nemcsak megerősítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt etnikai hovatartozástól függetlenül kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent. Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon élő valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz fűződő szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben először a babilóniak előzték a jogos tulajdonosokat a hegyről, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelelően az imádság helyeként azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dicsőség fedett be. A feszült helyzeten aligha segít, hogy a Templom-hegyet felügyelő muszlim vallási hatóság éppen a héten hozott kötelező érvényű határozatot fatvát arról, hogy tilos a hegyen nem-muszlimok számára az imádkozás. Salamon imájából indulnak ki viszont azok az Izraelben működő zsidó vallási irányzatok, amelyek úgy vélik, hogy a világ békéjének a kulcsa a Templom-hegy feletti eredeti status quo helyreállítása. A mai helyzetbe beavatkozni azonban vallják nem szabad, mivel az éppen ellenkező következményekkel, háborúval járna.
A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részéről jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejlő frigyládával amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lévő kövön nyugodott csak egy személy, a főpap láthatta, ő is csak évente egyszer. Sőt, ha a főpap valamilyen bűn miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató főpap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda elől. 

Hol van a frigyláda?

A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van ha megvan egyáltalán. Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezelőttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyheztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35,3).

Ezt követően a frigyláda eltűnik a színről; amikor mintegy hetven évvel később Nabukodonozor babilóni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmányjegyzékben. A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által előre jelzett pusztulás elől a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekvő titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot. 1981-ben Slomo Goren főrabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyele-tét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi később azt állította, hogy meggyőződtek arról: a titkos kamra a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti.

Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található. Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dicsőségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk. 1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzot talált, azonban erről hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány. Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi feltűnést, hogy azt állította: ő adta az ötletet Spielberg számára hőse, Indy megformálásához. A frigyládát azonban a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára nem sikerült megtalálnia.
A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg a már idézett Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egy Akszum nevű városban. A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban őriznek egy ládaszerő tárgyat, amelyről úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegnőtől származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemből. Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan őrzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelmű bizonyítékot szerezni.
A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdeklődés zsidók és keresztények, ezoterikus érdeklődésű vagy egyszerően kalandvágyó kutatók és történészek között egyaránt. Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája? nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.

Az elveszett aranykor nyomában

Nemrégiben jelent meg egy gazdagon illusztrált könyv a múlt nagy birodalmairól (Letűnt civilizációk nyomában, Alexandra Kiadó, 1999). A kötet szerzői nem kevesebb, mint 49 hajdanvolt civilizációs központ maradványait mutatják be, a krétai Knósszosz romjaitól a mai Irakban található Babilónon át a dél-amerikai Machu Picchu sziklavárosáig. Ami a helyszínekben közös: a pusztulás, amely ezeket az egykor virágzó államokat sújtotta. Természeti katasztrófák és háborúk nyomait őrzik a megmaradt kövek – innen tudjuk, hogy léteztek. Egy hajdani szupercivilizáció nyomait azonban máig sem találják. Ez a legendás Atlantisz, amely Platón görög filozófus leírása szerint egyetlen éjszaka tűnt el a tenger habjai között. Némelyek szerint Atlantisz titkai számos hajdani, sőt modern civilizációra is hatást gyakoroltak.