A siker háromszöge                                                          Hovány Best Magazin
Hovány Márton – munkáról, emberi kapcsolatokról és önmagáról

Négyezer forintból alapította első? vállalkozását 1980-ban, s most Magyarország legnagyobb magánkézben lévő autókereskedelmi vállalkozását vezeti. A Hovány Magazin ötödik számának alkalmából a munkáról, mindennapjairól és hétköznapi dolgokban alkotott véleményéről beszélgettünk Hovány Mártonnal, a nevét viselő cégcsoport alapítójával, vezetőjével…

Ha valaki a legelején kezdi, általában izgalmas, kalandos utat jár be, mire felépül a vállalkozása. Magyarországon különösen igaz ez. Mi az a néhány legfontosabb vezérelv, módszer, amelyekkel felívelő pályán tartotta a céget, majd cégcsoportot?

A rendszerváltás előtt és után meglehetősen szabályozatlanul mentek a dolgok, sokan próbáltak körülöttünk mindenféle ügyeskedéssel előrébb jutni. Persze a legtöbbeknek nem sikerült, hiszen a tisztességtelen módszerek csak rövidtávon jönnek be. Én az elejétől tudtam, hogy csak úgy lehet tartósan érvényesülni, ha a minőséget és az etikát tartom szem előtt, és mindig arra törekszem, hogy amit adunk, az több és jobb legyen. Azóta is az a célom, hogy mindig egy lépéssel előbbre kerüljünk, egy lépéssel előbbre a konkurenciánál.

Eddig sikerült is. Tíz évet sem töltött az autókereskedelemben, és a négyezres lakosságú Jászkarajenőről származó Hovány Mártont a montreux-i palotában tüntették ki a Ford elnöki díjával…

Nagyon jó érzés volt, hogy bevált a tisztességes üzletpolitika. Egyre javultak pozícióink, és az elismerések sem várattak magukra sokat. A Ford elnöki díj volt az első komoly sikerünk 1996-ban, azután a számaink és az ügyfél-elégedettség emelkedésével számos hazai és nemzetközi díjat kaptunk még. Kétszer is elnyertük itthon az év Ford márkakereskedője címet, két alkalommal kaptunk meg a Ford Excellence Award elismerését, 2005-ben én lettem Magyarországon az év vállalkozója, majd 2006-ban újra elnyertük a Ford elnöki díját. A dicsőség azonban nem szállt a fejünkbe, a vállveregetések csak megerősítették bennünk, hogy jó úton vagyunk és tovább kell emelnünk a színvonalat.

Ezt a színvonalat darabszámban és ügyfél-elégedettségben mérik?

Egy cég akkor működik jól, ha három dolog egyensúlya megvalósul. Képzeljen el egy egyenlő szárú háromszöget, amelynek a sarkain az ügyfél-elégedettség, a munkatársak elégedettsége és a profit szoros összefüggésben állnak egymással. Ha ennek a háromszögnek bármelyik sarkát beljebb toljuk, vagyis csökkentjük, akkor a többi is csökkenni fog. Ha növeljük, egy idő múlva növekedni fog a másik kettő is.

Eddig növekszik is szépen a cégcsoport, már tíz márkával foglalkoznak. Milyen cél jöhet még ezután?

Folyamatosan változik a termékkör, valószínűleg olyan új márka is belép a hálózatba hamarosan, amely nem veszélyezteti az eddigiek pozícióját. Az sem titok, hogy a közeljövőben Budapesten építünk egy többmárkás kereskedést. A Ford hívott bennünket a fővárosba, mert azon a területen, ahová hívtak minket, nem megfelelő a márka piaci részesedése.

A siker folyamatosságához állandóan terjeszkedni, növekedni kell?

Nem öncélúan terjeszkedünk, magam miatt nem csinálnám. Csakis azért, mert nagyon sok kiváló fiatal kollégám van, akik mellettem tanulták meg a szakmát, nekik szeretnék perspektivikus lehetőségeket biztosítani. Véleményem szerint ugyanis nagyobb a motiváció, ha úgy érzik, hogy cégen belül is van továbblépési lehetőség és jövő. Nagyon fontosnak tartom a munkatársak elégedettségét, ezért igyekszünk mindent úgy alakítani, hogy kellemes, családias légkör alakuljon ki cégnél. Mindenkivel tegeződöm, a fizetésen felül az átlagnál jóval többet kapnak egyéb juttatásokban – szeretném, ha éreznék, az ügyfelek mellett ők is fontosak számunkra.

Az autókat is biztosan szereti, ha ennyi időt tölt velük. De hogy lehet egyszerre tízfélét szeretni?

Természetesen van, amelyiket jobban szeretem, de ennek érzelmi okai vannak. Itt van például a Ford, ezzel értük el a legnagyobb sikereket és családi kötődés is fűz hozzá: édesapámnak a negyvenes években Fordson traktorai voltak. A másik a Nissan, én voltam a 90-es évek elején Magyarországon az első márkakereskedője. A Mercedes pedig mindig is nagy szerelem volt. Az E-osztálytól felfelé, a prémium kategóriában ez a márka a non-plus-ultra a személyautók közt, de minden egyes terméke felette áll a többinek. Magas minőségű, biztonságos és szép. A Mercedesnél azt mondják: „a konkurenciánál az autó egy gép, benne egy vezető ül, nálunk pedig az autó kulturális vagyontárgy, benne az ember egy érző lény…”

Személyes használatban milyen kocsival jár a rendelkezésre álló 10 márka választékából?

A tíz márkából Fordot mindig választok, most éppen egy 2.5-ös turbó Mondeóm van. Nagyon szeretem, a legtöbbet ezt használom. Szerintem a Ford, ha a prémium kategóriás autókat nem vesszük figyelembe, a legjobb autó. Vezetési élmény, megbízhatóság, ár-érték arány, minőség, kényelem és minden szempontból. Az újak pedig már minőségben is vetekszenek a prémium kategóriával.

Más autók?...

Van még egy Mercedes CL 63 AMG kupém, de erre nagyon vigyázok, csak hétvégén használom. Elég sokat jártam egy C70-es Volvóval is, nagyon-nagyon jó autó, emberközpontú, harmonikus. Azt hiszem, a legnagyobb lelke a Volvónak van, még az is jó benne, ami elsőre nem igazán szimpatikus. Nagyon nem tetszett például a kormány mögötti hosszú bajusz-kapcsolója, aztán rájöttem, hogy az ergonómiának rendeltek alá mindent, a legoptimálisabban így esik kézre. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire segítőkész a kocsi, amikor egy reggel, munkába menet, még nem teljes értékű figyelemmel ültem a volánja mögé.

Korán jár be? Milyen a napirendje egy elfoglalt vezetőnek?

Kemény rend szerint élek, minden reggel hatkor kelek, heti három nap egy-egy órácskát mozgok. Ebben azért nem vagyok mindig következetes, eltelhet úgy két hét is, hogy semmit, de van, hogy minden nap rá tudom venni magam. Ha mozgok, akkor háromnegyed nyolcra érek az irodába, ha nem, akkor negyedre. Délben kimegyek ebédelni, ilyenkor általában tárgyalok is, meg egy picit kikapcsolódom, egy órára kiszakadok a hajtásból, hogy délután is hatékony lehessek. Ha szükséges, akkor hétig is maradok. Korábban voltak hosszabb napjaim, békéscsabai és szegedi képviseleteinken hetente részt vettem a munka utáni munkatársi megbeszélésen, ilyenkor 10 után értem haza. Ma már ez kevesebbszer fordul elő. Napi átlagban 10-11 órát dolgozom, keményen, hatékonyan, mert nincs ingyen a siker.

Hogyan lehet ebbe a betáblázottságba szabadidőt csempészni?

Sajnos gyakorlatilag nincs szabadidőm. Tulajdonképpen még akkor is dolgozom, ha utazom, mert vagy a csapattal vagyok valamilyen képzésen, vagy valamilyen tanulmányúttal, gyárlátogatással kötöm össze a célt. Ha csak most így hirtelen belelapozok a naptáramba: ezen a hétvégén például a békéscsabai csapattal leszek, jövő hétvégén bázis szeminárium, utána Nissan és mehetnénk tovább…

De valamivel csak kikapcsol – mivel regenerálja az idegrendszerét?

Ha csak tehetem, olvasok. Nem regényeket első sorban, inkább olyan dolgokat, amiből közvetlenebbül fejlődik az ember. Minden érdekel, ami az autóiparral kapcsolatban megjelenik, de nagyon szeretem a filozófiai vagy életbölcsességgel kapcsolatos írásokat. Most éppen Senecától, a nagy római filozófustól olvasom az Erkölcsi leveleket.

És ha mondjuk több ideje lenne, mivel foglalkozna még szívesen?

Az biztos, hogy újra lovagolnék, régebben vasárnaponként szerettem kijárni a barátaimmal tereplovagolni. Aztán itt unatkozik szegény motorom, azt is többet elővenném. Szerintem a golfozásra is fordítanék valamennyi időt, de nem azért, mert úri sport, hanem mert az egyik legalkalmasabb időtöltés a kikapcsolódáshoz. Hajózni is szeretnék, vagy jó lenne például jetskizni, ami már három éve szintén nem igazán sikerült.

Ezek nem olcsó dolgok, a pénzzel mennyire bánik szigorúan, ha saját magáról van szó?

A pénzhez alapvetően úgy állok hozzá, mint az élethez: ha sok jó dolgot teszünk bele, akkor a rendszer visszafelé is így működik. Tehát az anyagi biztonság abból fakad, hogy rengeteget teszek érte. Valószínűleg sokan cserélnének velem pénztárcát, de az utat, amit végigjártam, a legtöbben nem vállalnák. Az anyagi siker nem képzelhető el önfegyelem nélkül, valószínűleg emiatt nem adok ki pénzt bármire. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármit sajnálnék a családomtól, környezetemtől, barátaimtól vagy magamtól, de nem költekezek ész nélkül.

A minőség, a márkás termékek azért beleférnek életstílusába, ízlésvilágába?

A márkás dolgokat szeretem, de nem feltétlenül ragaszkodom hozzájuk. Öltönyt például vásároltam Armanitól, de a szombathelyi ruhagyártól is. Az egyszerűbb termékek hétköznapi viseletre sokkal jobbak, strapabíróbbak. A finom anyagok könnyebben gyűrődnek. Hiába is tagadná bárki, mindenki szeret minőségi dolgokat a kezébe venni. De nyilván azokat szeretjük, ahol a márka ígérete mögött van is valami tartalom, csak a presztízs kedvéért nem fizetek.

Az előbb említette a barátait. Sok hasonló sorsú ember leginkább a kiugrás előtti barátaival tud igazán önmaga, igazi barát lenni. Általános ez? Önre is igaz?

Nálam éppen fordítva történt. Földrajzi szempontból annyira zaklatott volt a fiatalkorom, hogy nincsenek igazán régi nagy barátságaim. Fiatalon Pestre kerültem tanulni, aztán Ceglédre jártam szakmai gyakorlatra, Szolnokra egy másik iskolába. Az élet később is hol erre sodort, hol arra, és egy barátság csak akkor él, ha ápolják. Úgyhogy leginkább „újkori” barátaim vannak. Nagyon széles a skála, találni köztük művészt, nagyvállalkozót és kétkezi munkást is. Különösen nagyra értékelem és szeretem az egyszerű, tisztességes parasztembereket is. Jó velük beszélni, sokat lehet tőlük tanulni. Olyan fontos, találó bölcsességeket, mint amilyeneket édesanyámtól is sokat hallottam, például: „mindig eggyel több megoldás van, mint probléma” vagy „ha valamint nem szeretnél magadnak, azt másnak se csináld”... Bárki a barátom lehet egyébként, aki hozzám hasonló értékrenddel rendelkezik.

Miből építkezik ez az értékrendű

Elsősorban az őszinteségből, tisztességből, közvetlenségből. Én katolikus kereszténynek tartom magam, hiszek Istenben. Nem járok minden vasárnap templomba, de tisztességesen, katolikus értékrend szerint élek. Hiszem, hogy Szent Kristóf az utazók védőszentje, ezért neveztük el róla szalonjainkat. Voltak, akiknek nem volt szimpatikus, hogy korábban az egyik márkakereskedésünk bejáratához is kiírtuk: „Isten hozta!” Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik, de mi ebben hiszünk, és ezzel senkinek nem teszünk rosszat, hanem inkább jót.

A gyerekek is ilyen szellemben nevelkednek?

Próbálom átadni nekik is ezeket az értékeket. Mercédesz lányom 19, Marci fiam 17 éves. Mindketten gimnáziumban tanulnak, Mercinek már főiskolán kellene lennie, de egy évig kint tanult Amerikában. Egyáltalán nem elkényeztetett gyerekek, semmivel nem engedek meg nekik többet, mint az átlagos gyereknek szoktak. Például telefonja is hamarabb volt a barátaiknak, de egyiknek sincs autója, ez egyébként még ötletként sem merült fel. Tudatosan készítem őket az életre, lányom a nyári szünetekben az étteremben pultos és kisegítő volt, de dolgozott a kereskedéseinkben is, Marci pedig 12 éves kora óta itt dolgozik a cégnél. Udvarosként kezdte, majd az autómosóban foglalkoztatták, idén nyáron az alkatrészgazdász segítője volt. Meg kell tanulniuk, hogy mindenkinek dolgoznia, teremtenie, alkotnia kell, az erre való felkészítést már kiskorukban elkezdtem.

Sok mindenről beszéltünk a cégfilozófiával kapcsolatban – összegezve tevékenységét, mit tart a legfontosabbnak?

Az életben a legfontosabb dolognak a szeretetet tartom. Konkrétabban a munkával kapcsolatban pedig soha sem a pénz érdekel, hanem siker és az ügyfél-elégedettség. Ezért márkakereskedőként először adtunk 7 év garanciát, mindig próbálunk mindenben többet és jobbat adni, teljesen természetes számunkra, hogy magas színvonalú termékeket és szolgáltatásokat nyújtunk az ügyfeleknek. No és ha valaki teheti, akkor társadalmi szerepet is kell vállalnia. Ezért alapítottam és öt éve fő szponzora vagyok a Szent Miklós napi ételosztásnak, ahol világhírű szakács barátaimmal Garaczi Jánossal és Kecskeméti Krisztiánnal együtt főzünk Kecskemét főtéren. Persze a profit is fontos, mert ha az nincs, akkor adni sem tudunk. Mégis, gondolkodásunkban az első számú fogalom: az ügyfél-elégedettség. A többi ezután következik.

Hovány Márton: „békeidőben” nem fejlődnénk                                 Divine Magazin, 2009 május.

Az optimizmus és a realizmus a legjobb problémamegoldó „ikrek”, jutott eszembe, amikor Hovány Mártonnal beszélgettem a válságról. Az előrejelzések alapján a legfőbb érintett területként a válságdobogó élén áll – az építőipar, kereskedelem, idegenforgalom mellett – az autókereskedelem is. Eközben a Hovány-csoport márkáinak száma mégis 11-re bővült.

Több mint fél év telt el a gazdasági világválság kitörése óta. A Hovány-cégcsoport, illetve Ön személy szerint, hogyan élte meg e hónapokat?

Jó kérdés, akadt egy csomó tennivalónk, de nekünk szerencsénk van, jók a termékek. Ezzel együtt is érezzük azonban a pénzügyi bizalmatlanságot. A magam részéről az eddigi sok tennivaló között mostanában sokkal nagyobb súllyal szerepel munkatársaim lelkesítése. Nem szabad hagyni, hogy bármilyen szinten elcsüggedjenek, mert a rossz hangulat az ügyfél-elégedettség területén elért átüt? sikereink rovására menne. Ezt pedig nem engedhetjük meg, mert erre vagyunk a legbüszkébbek.

Tapasztalta-e, hogy a korábbiaknál jobban eluralkodott a gazdasági szférában a bizalmatlanság és a kiszámíthatatlan jövőtől való félelem?

Hogy eluralkodott volna, azt nem. Mindenki óvatosabb, de az nem is baj, remélem, ebből a megfontoltság, a józanság kerekedik felül, és nem a strucc-politika nyer. Persze az eltúlzott, egyoldalúan negatív médiakampány ránk is hatással van, mi is félünk egy kicsit, de ez minket a továbblépésre ösztönöz, nem a „begubózásra”.

Érzékeli-e a válság jeleit Kecskeméten, illetve a Dél-Alföldön?

Természetesen, ugyanazok a jelek mutatkoznak, mint másutt. De a válság híre még így is nagyobb, koránt sincs annyi bedőlt lakás- vagy autóhitel, mint amennyiről a sajtóban olvashatunk.

Csökkent-e az autóvásárlások száma szalonjaikban? Esetleg tudna-e mutatókkal szolgálni az elmúlt év azonos időszakához képest?

Érdekes a kép, természetesen nálunk is történt visszaesés, de a húzó, sokak által kedvelt márkáink továbbra is jól teljesítenek. A Nissan például egy jó időben meghirdetett akció miatt még növelni is tudta az eladásait az elmúlt év azonos időszakához képest, a Ford pedig úgy csökkent valamelyest, hogy közben fél éve - éppen a válság kirobbanása óta - átvette a vezetést a márkák hazai rangsorában, a személyautó és haszongépjárművek együttes értékesítésében. A prémium márkák is alig csökkentek, hiszen azokra viszonylag kiegyenlítettebb a kereslet. Néhány olyan márkánk csökkent, amelyek inkább egy speciális kör ízlésvilágának felelnek meg. És részterületeken tapasztalunk még visszaesést, a Mercedesnél például a haszonjármű-üzletágban, mert úgy érzem, a vállalkozók kivárnak, most nem ruháznak be értékesebb áruszállítóba.

Vannak-e olyan akcióik, amelyekkel a negatív tendenciáknak igyekeztek elejét venni?

Folyamatosan dolgozunk ilyeneken. Legutóbb például az Európában már jól működő állami „roncsautó prémium” támogatást vezettük be, saját hatáskörben, mert nem vártunk az államra. 2000 euróval támogatjuk, ha valaki nálunk cseréli le régi autóját újra. De korábban is számos hasonló, máig futó akciót állítottunk össze, készlettisztításokat, régi ügyfelek autócseréjét jó áron, a hűség jegyében…

A legtöbb cégnél szükség volt létszámleépítésekre, átszervezésekre. Önöknél mi a helyzet ezen a téren? Fontolóra kellett-e venni a racionalizációt?

Természetesen mi is racionalizáltunk, elsősorban a felesleges költségek kiszűrésére, illetve a még hatékonyabb munkavégzésre fektettük a hangsúlyt. Létszámleépítésre nem került sor, aminek két oka is van: egyrészt ésszerűen van kiépítve a szervezetünk, másrészt felelősséget érzünk a munkatársaink iránt, tényleg úgy működünk, mint egy nagy család. Azt gondolom, hogy a pozitív társadalmi szerepvállalás - ebben az esetben a munkahelyek megtartása - ilyenkor különösen fontos. Az országnak is hasznára van, mert nem járulunk hozzá a fogyasztás további visszaeséséhez, és egyszerű emberi oldalról is, saját embereink személyes sorsának szem előtt tartása miatt.

Forint- vagy devizaalapú hitel felvételét javasolja-e inkább az új autótulajdonosoknak?

Ez is jó kérdés… Amikor magasan van az euró árfolyama, 280 forint környékén vagy felette, hosszú- vagy akár középtávú befektetésként mindenképpen az deviza-alapú hitelt ajánlom. Mert minden szakember azt mondja, hogy 260-270 forint körül stabilizálódik majd az euró, és így, a csökkenéssel, megtakarítást lehet elérni. Rövidtávon, ha erős a forint, akkor a kombinált hitel a legjobb megoldás, amit időközben át lehet váltani: ha 280 alatt jár az árfolyam, akkor forint-, ha felette, akkor deviza-alapra.

A válság kimenetelét, illetve lecsengését illetően többféle elképzelés is napvilágot látott. Ön milyen forgatókönyvet valószínűsít?

Nem tudom, nincs varázsgömböm… Persze nekem is van több elképzelésem, vélhetően az első nagy hullámon vagyunk túl, és valószínűleg jön még egy nagyobb. De biztos vagyok benne, hogy nem is olyan nagyon hosszú idő múlva felívelő szakasz következik. Ez így törvényszerű.

Ön szerint hogyan jöhet ki a hullámvölgyből az abban különösen érintett autóipar?

Az biztos, hogy többé már nem lesz ugyanolyan az autóipar, mint korábban, de szerintem más sem… Nagyon sokat fognak változni az autók, a kereskedelem struktúrája és a gyártás is lényegesen meg fog változni.

Szokták mondani, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ön szerint mi a mostani válság legfontosabb tanulsága?

Olvastam valahol, és mélyen egyetértek vele: A jelenlegi gazdasági világválság miatt szinte valamennyien „citromot" kaptunk az élettől. Semmi baj! Egy kis „cukrot" hozzáadva könnyen limonádét készíthetünk belőle...  A válság csupán egy eszköz. Egy kényszerítő erő, amely emberek millióit ösztökéli fejlődésre. Aki nem fejlődik, előbb-utóbb elvész! Márpedig „békeidőben" mi emberek nem igazán fejlődünk, hiszen a legtöbb energiánkat arra használjuk, hogy megtartsuk a számunkra biztonságot nyújtó megszokottat, vagyis mindazt, amit addig elértünk.. Így a válság egy erős lökéssel olyan lépéseket kényszerít ki belőlünk, amit máskülönben magunktól nem tennénk meg. A krízishelyzetekben hozott ösztönös döntések pedig jók!...